avagy

A stressz hatása a  fogamzásra és a magzatra a kineziológus szemével

Amikor egy pár elhatározza, hogy gyermeket vállal, hirtelen rengeteg jó tanáccsal találja szembe magát, amely arra vonatkozik, hogy mit kell tennie/ennie az anyának ahhoz, hogy a teste felkészülten fogadja a babát, és optimális viszonyokat teremtsen a magzat fejlődéséhez. Örömre és elismerésre ad okot, hogy a legtöbb kismama tisztában van ezekkel az „előírásokkal” és figyelembe is veszi őket, tudja, hogy már ekkor el kell kezdeni gyermeke egészségének védelmét.

De vajon felkészítjük-e ugyanígy a lelkünket is erre az életre szóló feladatra és ajándékra, amit a gyermekvállalás jelent? Magzatunk együtt rezdül velünk 9 hónapon át – mindent észlel és elraktároz, ami velünk, bennünk történik, akár a testünkben, akár a lelkünkben. A fogantatás pillanatától tudatos, érző emberi lény. Meghatározó számára, hogy milyen érzésekkel, lelkiállapotban várják őt szülei. Alapvetően ekkor alapozzuk meg az önbizalmát, lelki stabilitását.  Ekkor szerzi első benyomásait az életről.

Magzatkori tapasztalatok hatása életünkre

Nem is gondolnánk, hogy mindennapi szorongásaink, félelmeink tekintetében a magzatkori tapasztalatoknak milyen hatalmas szerepük van. Mivel a baba az anya keringési rendszeréhez tartozik, azonnal észleli az anyai vér kémiai összetételének megváltozását, amikor az anya stresszhatás alá kerül. Mindannyian tapasztaljuk magunkon érzelmeink fizikai hatását – a magzat ugyanígy érzi fizikailag is az anya érzelmeinek hatását. Tudja, átérzi, átéli, amit az anyukája átél. Megjegyzi és megőrzi ezeket a tapasztalatokat agysejtjeiben, idegrendszerében, hiszen ezek a terhesség alatt formálódnak. „Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?” bővebben… →