Ébredéskor láttam meg először első gyermekem lelkének megérkezését. Ágyunkban feküdtünk, még csak éppen beszűrődött a reggeli fény a szobánkba, amikor kettőnk között megjelent ő. Kisbaba képében mutatta meg magát nekem. Megnézett minket magának, majd bekuckózott kettőnk közé és elaludt. Békésen feküdt közöttünk.
A babalélek simogatás egy közös beszélgetéssel kezdődik. Csak mi ketten beszélgetünk, megérezzük a másik rezgéseit, látjuk a másikat.
Megbeszéljük a vágyaidat és az oda vezető utat. Megbeszéljük a múltat, ami ide vezetett hozzám. És megbeszéljük a jövőt, ennek érdekében pedig megengedjük egymásnak a közös érzékelést, az együtt meditálást, a közös látást.
Ha mindketten úgy találjuk, hogy közösen megyünk tovább, akkor te engedélyt adsz nekem arra, hogy meditációmba bevonjalak téged, és ily módon “közösen” meglássuk a feladatunkat a vágyaid teljesülése felé vezető úton. Feladatunk lehet, hogy egyszerűen menjünk tovább és méhmeditáció során találkozhatunk a babalelkekkel. De feladatunk lehet meglátni valamit, ami eddig rejtve volt. Valamilyen akadályt, terhet, visszatartó erőt, amit még fel kell oldanunk együtt.
“Van, hogy a segítő valóban segít, és van, hogy léte rászorulót teremt.”
Tisch Ferenc
A babalélek simogatás során ugyanazt a módszert kapcsoljuk össze a spiritualitással, mint a méhmeditáció során. A különbség csupán annyi, hogy a babalélek simogatásnál én meditálok és bevonlak a meditációmba, így leszel te is részese, így fogsz te is “látni”. Míg méhmeditációnál én vezetem a te meditációdat, ahol benned történik minden és közvetlenül látod, hallod, érzed a történéseket.
Hozzád szólok most, akinek kivették a méhét, mert itt ülsz velem, kötődünk, kapcsolódunk. Együtt ülünk a tábortűznél.
A mellettem lévő helyen nem ül senki. Senki nem meri még felvállalni, hogy gyógyulni szeretne, hogy gyógyulni jött, hogy gyógyulnia kell, hogy gyógyulni akar. 10 hely van a tábortűznél körülöttem, a másik 9 helyen ülnek. Az egyik helyen te ülsz.
Leila (Lailah), a fogantatás angyala, a várandósság angyala, a gyermekszületés angyala, az éjszaka angyala. Az egyetlen női angyal. Több néven is szerepel: Laylah, Layla, Leliel, Laila.
Egy csodálatos zsidó midrash meséli el Leilának, a fogantatás angyalának történetét. Ebben Leila hozza magával a lelket és a emberi magot (tojás és sperma), és egyesíti a nő méhében. Leila eképpen a lelkek bábájaként szolgál. Mialatt a baba növekszik a nő méhében, Leila elhelyez egy meggyújtott gyertyát a megszületendő gyermek fejénél, így a gyermek ellát a világ egyik végéből a másikba. Leila a gyermeknek megtanítja a teljes Tórát is, valamint a lelkének történetét. Aztán, amikor elérkezik az ideje, hogy a gyermek megszülessen, az angyal eloltja a gyertyafényt a méhben, és segíti a gyermeket megszületni a világba. Amint a gyermek világra jön, az angyal gyengéden a gyermek ajkához szorítja az ujját, és azt mondja neki: “Psszt!”, és abban a pillanatban a gyermek mindent elfelejt, amit a méhben tanult.
„Kihirdetem, hogy áldásokat halmozok fel a jövendő nemzedékeknek.”
Joel Osteen
NEM hozok létre kötést a babalélek és az anya lelke között. Nem hozok létre szálat a babalélek és az anya lelke között. DE létrehozok energiaáramlást kettejük között, mely által egymásra találhatnak, megismerhetik egymást. Létrehozok szeretet energia áramlást, melynek segítségével a két szeretet energia egymásba kapcsolódik és akár úgy is dönthet, hogy a földi életben is kapcsolódnak.
Meghagyom mindenki szabad akaratát. Meghagyom a babalélek szabad akaratát, mert ő maga dönti el, hogy mikor érkezik el a leszületés ideje és milyen családot választ magának. Meghagyom az anyalélek szabad akaratát, mert ő maga dönti el, hogy mikor válik alkalmassá földi értelemben is anyává válni, befogadni a babalelket.
Ildikó babalélek simogatásra érkezett hozzám, gyermekáldásban kéri segítségemet. Együtt meditálunk, bevonom a meditációmba és részletesen elmesélem, mi történik velünk.
A tábortűz meditációnál egymás mellett ülünk, egymásra nézünk és látom Ildikón az elhatározást, az elszántságot. Készen áll az utazásra. Látom Ildikót, ahogy felemelt fejjel ül mellettem és néz rám. Várja, hogy mi fog történni, várja a válaszokat.
Nem látok Ildikón semmi gyógyítani valót, ezért elindulunk a méhem felé. A méhem előtt állunk, amikor azt érzem, hogy nem tudunk belépni a méhembe. Együtt nem tudunk belépni. Mintha földbe gyökerezett volna a lábunk. Oldalra nézek és meglátom Ildikó arcán a félelmet, nem tud bejönni velem. Fél és nem mozdul. Fél, hogy meglátja, hogy leendő gyermeke nem egészséges. Így valóban nem tudunk belépni a méhembe, ezért visszatérünk a tábortűzhöz.
F.Lilla (31) nem érti mi történik vele. Párjával szeretik egymást, egészségesek, mindenük megadatott ahhoz, hogy boldog családi életet élhessenek. Már csak a gyerek hiányzik az életükből.
Lilla babalélek simogatásban kéri a segítségemet, reméli hogy válaszokat kap végre. Kérésére csak én meditálok, ő nem vonódik be. Meditációs élményeimet így utólag osztom meg vele.
Nem “látok” Lillán problémát, nem érzékelek sem betegséget, sem egyéb jelet, ami gyógyítást kér. Szeretet és béke van körülötte, semmi jele a sötétségnek.
Erika (38) babalélek simogatásra érkezett hozzám. Párjával már régóta várják a gyermekük megérkezését, és nem értik, miért várat még magára. Sem neki, sem a párjának nincsen egészségügyi problémája, így semmi nem indokolja a gyermekáldás késését.
Elmesélem Erikának, hogyan fogunk együtt meditálni. Először hitünk szerint kapcsolódunk, segítséget kérünk: vezetést és egyértelműen értelmezhető jeleket, válaszokat. Majd egymás mellett fekszünk a jógaszőnyegen, Erika a bal oldalamon. Bármikor megérintheti karomat a meditáció során, ha jelezni szeretne nekem, vagy mondani szeretne valamit.
Belehelyezkedünk a meditációba. Én meditálok, és őt bevonom a meditációmba. Megkapom az engedélyét. Mivel minden az én testemben történik, én látom a képeket, én hallom a hangokat, én érzem az energiákat. Mindent elmesélek neki, ami történik bennem, velünk. Így lehet ő is részese.
Már egymás mellett ülünk a tábortűz mellett. Itt egy kicsit megpihenünk és várunk. Várunk, mert itt tudjuk meg, hogy mehetünk-e tovább a méhem felé, ahol a méhmeditáció során találkozunk a babák lelkével és választ kapunk a kérdéseire. Várunk, de nem megyünk tovább, mert jelzést kapunk, hogy itt van még dolgunk.
Csak utólag tudom, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy megtapasztalhattam mindezt. Hogy nincsen lehetetlen. Hogy csak a magunk korlátai vannak. Korlátok, melyekre oda kell figyelni, majd eldönteni, hogy segít vagy nem. Ha segít, megállok. És ha nem segít, akkor továbblépek. Ha kell segítséggel.
Második gyermekemmel voltam várandós, amikor a 12. hét környékén vérzés miatt ultrahangra küldtek. Kiderült az oka: Placenta praevia centralis a diagnózis. (Placenta praeviáról ITT egy jó összefoglaló). A méhlepény TELJESEN fedi a méhszájamat. A Szent István kórház legjobb ultrahangos doktorától kaptam a diagnózist. A nőgyógyászom pedig felvilágosított a következményekről: csak feküdni lehet otthon, esetleg WC-re kimehetek. Egész várandóság alatt feküdnöm kell, mert különben veszélyeztetem a babámat. Ha elmozdul a méhszájról a méhlepény, a vérzés következtében azonnali beavatkozás szükséges. A szülés pedig csak császárral lehetséges, nincs más lehetőség.
– De doktornő! Nem lehet reménykedni? – kérdeztem én optimistán.
– Nem. A centralis azt jelenti, hogy teljesen fedi a méhlepény a méhszájat. – kaptam a nőgyógyászom válaszát.
Placenta praevia, vagy mégsem? bővebben…