Emlékszem még arra a 4 évre, amíg vártam a babámra. Minden hónapban, minden napban. Átgondoltam, mit csinálok jól. Megkérdőjeleztem mindent, ami akadályt jelenthet. Csak utólag tudom, hogy ennek nem kellett volna ilyen hosszú ideig tartania. Csak utólag tudom, hogy talán másként is lehet. Akkor, ott, ennyi idő kellett ahhoz, hogy megtaláljuk párommal az új egyensúlyt, amibe megérkezhetett baba.
Elmeséled, hogy nagyon sokan megjegyezték körülötted, hogy stresszelsz. Érzik rajtad a stresszt és felhívják a figyelmedet rá, mert ez így nem jó. Se nekik, se neked. Tábortűz meditációban kérünk segítséget, hogy meglássuk a választ. Engedélyt adsz, és én bevonlak meditációmba.
Meditációm után azonnal hívlak, hogy elmeséljem mindazt, amit láttam. A képeket, színeket, energiákat, melyek együtt adják meg a választ a kérdésedre.
Amit mások stresszként látnak rajtad, az valóban egy elakadás, de egészen másként értelmezve. Energia elakadás, mely olyan szintű feszültséget okoz már a testedben és körülötte, amit mások stresszként, feszültségként értelmezhetnek. De ez nem stressz. Ez csak egy egyre erősebb jelzés neked, hogy meglásd, amit meg kell látnod. Hogy el kell indítanod az energiák áramlását magadban és körülötted. Eddig mindezt blokkoltad, így az erődet és az információ áramlást is megakadályoztad.
“Itt van a legnagyobb csapdánk, hogy akit magunkban énnek nevezünk, akiről azt hisszük, gondoljuk és érezzük, hogy ez vagyok én… én… Én!…, és addig élek, amíg tudom, hogy “én”…, és ha már nem lesz “én”, élet sem lesz, soha – szóval ott a mi csapdánk, hogy ez az “én” nem független, mert az Örökkévalónak a része.”
Müller Péter: Gondviselés
Része vagy az Örökkévalónak. Része vagy az Univerzumnak. Része vagy a Mindenségnek. Az “én” akarata is része az Univerzum Akaratának. Ha az “én” akarata eddig nem hozott eredményt, talán itt az ideje betekinteni a fátyol mögé, és megnézni, mi az Univerzum Akarata.
Ébredéskor láttam meg először első gyermekem lelkének megérkezését. Ágyunkban feküdtünk, még csak éppen beszűrődött a reggeli fény a szobánkba, amikor kettőnk között megjelent ő. Kisbaba képében mutatta meg magát nekem. Megnézett minket magának, majd bekuckózott kettőnk közé és elaludt. Békésen feküdt közöttünk.
