avagy

A stressz hatása a  fogamzásra és a magzatra a kineziológus szemével

Amikor egy pár elhatározza, hogy gyermeket vállal, hirtelen rengeteg jó tanáccsal találja szembe magát, amely arra vonatkozik, hogy mit kell tennie/ennie az anyának ahhoz, hogy a teste felkészülten fogadja a babát, és optimális viszonyokat teremtsen a magzat fejlődéséhez. Örömre és elismerésre ad okot, hogy a legtöbb kismama tisztában van ezekkel az „előírásokkal” és figyelembe is veszi őket, tudja, hogy már ekkor el kell kezdeni gyermeke egészségének védelmét.

De vajon felkészítjük-e ugyanígy a lelkünket is erre az életre szóló feladatra és ajándékra, amit a gyermekvállalás jelent? Magzatunk együtt rezdül velünk 9 hónapon át – mindent észlel és elraktároz, ami velünk, bennünk történik, akár a testünkben, akár a lelkünkben. A fogantatás pillanatától tudatos, érző emberi lény. Meghatározó számára, hogy milyen érzésekkel, lelkiállapotban várják őt szülei. Alapvetően ekkor alapozzuk meg az önbizalmát, lelki stabilitását.  Ekkor szerzi első benyomásait az életről.

Magzatkori tapasztalatok hatása életünkre

Nem is gondolnánk, hogy mindennapi szorongásaink, félelmeink tekintetében a magzatkori tapasztalatoknak milyen hatalmas szerepük van. Mivel a baba az anya keringési rendszeréhez tartozik, azonnal észleli az anyai vér kémiai összetételének megváltozását, amikor az anya stresszhatás alá kerül. Mindannyian tapasztaljuk magunkon érzelmeink fizikai hatását – a magzat ugyanígy érzi fizikailag is az anya érzelmeinek hatását. Tudja, átérzi, átéli, amit az anyukája átél. Megjegyzi és megőrzi ezeket a tapasztalatokat agysejtjeiben, idegrendszerében, hiszen ezek a terhesség alatt formálódnak.

Ha egy nő a terhesség folyamán érzelmileg gyakran zaklatott, akkor a gyermek azzal az útravalóval érkezik az életbe, hogy ez a világ nagyon bizonytalan, barátságtalan, ellenséges és veszélyes hely. Az ennek hatására  kialakuló szorongások, félelmek, fóbiák a tudatalattiból erednek, forrásuk ismeretlen  a tulajdonosuk számára, ezért érthetetlenek és nehezen uralhatók.

A stresszhatásokat 9 hónapon keresztül teljesen kiküszöbölni az életünkből nem tudjuk, de nem is szükséges. Mindez életünkhöz tartozik, tanulnunk kell, és alkalmazkodnunk hozzá, de nem mindegy, milyen hozzáállást, érzelmi viszonyulást, megoldási stratégiát adunk tovább a gyermekünknek. Ha saját lelki békénket megtaláljuk a mindennapok zűrzavarai ellenére is, ha stresszhelyzeteinket megfelelően kezeljük, akkor a baba is sokkal jobban fogja magát érezni, egészségesebb és ellenállóbb, érzelmileg stabilabb lesz. Ezzel megadjuk neki az alapot ahhoz, hogy bizalommal és barátságosan forduljon az élet felé.

Késlekedő magzatok

Egyre gyakoribb manapság, hogy a test vagy a lélek felülbírálja egy emberpár gyermekvállalás mellett hozott döntését, és a fogamzás késik vagy elmarad. Lehet, hogy ennek van testi oka is, de sokszor teljesen egészségesnek bizonyul mindkét leendő szülő. Egyáltalán okolhatjuk-e bármiért is a testünket, anélkül, hogy a lelkünkben lévő kiváltó okokat  megkeresnénk, megvizsgálnánk, orvosolnánk? Testünk minden zavaró tünete jelzés – valami nincs teljesen rendben a lelkünkben, szellemünkben, az életünkben. A testünk tükör, amely megmutatja ezt, állandóan figyelmeztet megoldatlan problémáinkra. Így a menstruáció zavarai, vagy a fogamzás, beágyazódás problémái is a lélek jelzései, az odaadásról, befogadásról, nőiességünkkel való megbékélésünkről, az elengedés képességéről  vagy ezek hiányáról mesélnek nekünk.

Ha késik a várva várt fogamzás, érdemes először körüljárni a következő kérdéseket:

  • – Miből fakad, honnan ered a gyermek utáni vágyam? Mit mond erről belső, valódi énem? Őszinte ez a vágy, vagy valakinek/valaminek meg akarok felelni?
  • – Mitől félek? (Szüléstől? Felelősségtől? Saját korai emlékeim újraélésétől?)
  • – Nincs-e jelenleg túl sok stressz az életemben?

A tudatos vagy tudatalatti félelmek a gyermekáldástól sokszor éppolyan erősek, mint a gyermek utáni vágy, és akadályt képezhetnek a fogantatás előtt. A test fogamzásképtelenséggel juttatja kifejezésre, hogy a lélek még nem készült fel a gyerekvállalásra, valamely problémája rendezésre vár. Kineziológiai oldással ezek a rejtett félelmek felderíthetők, tudatosíthatók és feloldhatók. Ennek hatására nemcsak a fogamzás esélye növekszik, hanem egyúttal csökken saját megoldatlan belső konfliktusainknak leendő gyermekünkre nehezedő terhe is. Sok későbbi félelemtől, feszültségtől menthetjük meg gyermekeinket pusztán azzal, ha letesszük saját, fölös teherként cipelt szükségtelen és gátló szorongásunkat.

Lélekápolás születendő gyermekünkért

1, Azon kívül, hogy testileg felkészülünk kisbabánk fogantatására és kihordására, a lelkünket is fogadó- vagyis fogamzóképessé kell tennünk. Meg akarunk szabadulni az akadályt képező félelmeinktől, régi, önkorlátozó hiedelmeinktől, fel akarjuk oldani a blokkokat, amik útjába állnak gyermekünknek és a testileg-lelkileg egészséges várandósságnak.

Érdekes kísérletet végeztek erre vonatkozóan pszichológusok: meddőnek kikiáltott  (szervileg egészséges) nők egy csoportját egy éven keresztül stresszoldással kezelték, és a stresszoldó technikák egyéni, mindennapos alkalmazására buzdították őket. Egy éven belül a „meddő” nők fele megfogant. Milyen fontos korlát a stressz – egyetlen baba sem szívesen érkezik „vészhelyzetbe”!

2, Másodszor, ami ugyanilyen fontos: harmonikus anyukát és családi körülményeket akarunk magzatunknak, és kiegyensúlyozott, egészséges várandósságot.

Régről hozott, rögzült, sokszor tévedésen alapuló beidegződéseink, tanult, de nem hatékony viselkedésmintáink, régi félelmeink, stresszeink feloldásával – melyeket sokszor generációkon át cipelünk – közelebb kerülhetünk valódi önmagunkhoz és ezáltal lelkünk békéjéhez, nyugalmához. A stresszoldás mellett fontos a magzatunkkal való folyamatos és odafigyelő kapcsolat, már a méhen belül lehet és kell is a babával kommunikálni, érzésekkel, gondolatokkal, zenével, ráhangolódással, érintéssel, és szavakkal is.

3, És lesz még egy harmadik fontos teendőnk is, mégpedig felkészíteni mind magzatunkat, mind önmagunkat a születésre, szülésre, erre a nagy és megrázó elszakadásra, de egyben a legelső nagy találkozásra. Nem mindegy, hogy kisbabánk kitaszításnak, ellökésnek éli meg születését, vagy a velünk való új találkozás, új kapcsolatforma, új élet örömteliségét oszthatjuk meg vele. Megfelelő előkészületekkel, gondolatokkal, hozzáállással a szülés/születés során átélt fizikai megterhelést és fájdalmat is csökkenteni tudjuk kisbabánknál és magunknál egyaránt.

A stressz és a szorongások oldására, a belső béke és harmónia helyreállítására remek lehetőséget nyújt a kineziológia, ennek a folyamatnak a bemutatására szolgál a következő esettanulmány.

Amennyiben kérdésed van a témával kapcsolatban, tedd fel bátran e-mailben vagy telefonon!

Horváth Éva (bemutatkozás)

e-mail: horvevike@gmail.commobil: 0630/949-5229

 

2 hozzászólás to “„Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?””

  1. Paj Kriszti szerint:

    jó a cikk, jó volt olvasni!!!

  2. Zsanett szerint:

    Számomra megdöbbentő volt olvasni a cikket. Hogy nekünk mennyire természetes az a stressz, amiben élünk. Fel sem tűnik. És mégis: mennyi mindenre van hatással. Eddig én is elbagatellizáltam. De csak eddig. Az esettanulmány pedig arra döbbentett rá, hogy mennyi hasonló problémám van Luval. Most már biztosan tudom, nem véletlen, hogy találkoztam Veletek!


Leave a Reply