Az valamennyiünk számára ismert és természetes tény, hogy a vadon élő állatvilágot evolúciós „farkas”törvények működtetik, amely alól egyetlen állatfaj sem tudja magát kivonni. A természettől egyre inkább eltávolodó ember azonban gyakran él abban a „tév”hitben, hogy a természeti törvények tudásának és fejlettségének jelenlegi fokán megzabolázhatók, kicselezhetők.

Azonban mi sem vagyunk kivételek.

Ez a felismerés akkor kezdett betolakodni a tudatomba, amikor egy évvel ezelőtt számomra teljesen váratlanul ételérzékenységek sorát diagnosztizálták. Az étkezésemben megszokott élelmiszerek nagy részét (legtöbb liszt és gabonaféle, tejtermék, cukor, szója, disznózsír, stb.) elfelejthettem. Az előírt diétára átállás persze nem ment egyik napról a másikra. Az életvitelembe beépíthető megoldások keresése során akadtam rá először Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás című könyvére.

Voltaképpen nem is annyira a paleolit táplálkozás, hanem azt ezt megalapozó, tudományos vizsgálatok garmadára épülő és azokat felhasználó tanulmány volt rám nagy hatással. Esetemben ugyanis az ún. rejtőzködő, azaz sokáig teljesen tünetmentes ételérzékenység állt fenn, amely, a könyvben leírtak szerint már kisgyermekkoromban is mutatta jeleit. Döbbenetem azonban akkor vált teljessé, amikor a könyv rávilágított arra, hogy ez a problémakör igen szoros kapcsolatban áll a meddőséggel. Ezt követően lázasan keresni kezdtem az interneten ebben a témában elérhető publikációkat. Kiderült, hogy Szendi maga is mélyen beleásta magát a témába, ezért minden, az interneten elérhető írását elolvastam. Közben a saját tapasztalataim is gyarapodtak. Úgy éreztem, ez „megér egy misét”, de legalább egy cikksorozatot.

Nos, kezdjük az elején… A meddőség evolúciós megközelítése bővebben… →