Ildikó babalélek simogatásra érkezett hozzám, gyermekáldásban kéri segítségemet. Együtt meditálunk, bevonom a meditációmba és részletesen elmesélem, mi történik velünk.

A tábortűz meditációnál egymás mellett ülünk, egymásra nézünk és látom Ildikón az elhatározást, az elszántságot. Készen áll az utazásra. Látom Ildikót, ahogy felemelt fejjel ül mellettem és néz rám. Várja, hogy mi fog történni, várja a válaszokat. 

Nem látok Ildikón semmi gyógyítani valót, ezért elindulunk a méhem felé. A méhem előtt állunk, amikor azt érzem, hogy nem tudunk belépni a méhembe. Együtt nem tudunk belépni. Mintha földbe gyökerezett volna a lábunk. Oldalra nézek és meglátom Ildikó arcán a félelmet, nem tud bejönni velem. Fél és nem mozdul. Fél, hogy meglátja, hogy leendő gyermeke nem egészséges. Így valóban nem tudunk belépni a méhembe, ezért visszatérünk a tábortűzhöz.

Ildikó találkozását a babalelkekkel saját félelme akadályozta. Saját félelme gyermeke esetleges betegsége miatt azt is meggátolta, hogy egyáltalán megtudja, valóban betegen érkezne-e hozzá a babalélek, vagy egészségesen. Félelme meggátolja a babája megérkezését hozzá. Csupán félelme gátolja abban, hogy válaszokat kapjon. De félelme olyan erős, hogy inkább nem is akar válaszokat. Félelme dönt helyette. Inkább nem akarja tudni.

Folytatás következik!