Hozzád szólok most, akinek kivették a méhét, mert itt ülsz velem, kötődünk, kapcsolódunk. Együtt ülünk a tábortűznél.
A mellettem lévő helyen nem ül senki. Senki nem meri még felvállalni, hogy gyógyulni szeretne, hogy gyógyulni jött, hogy gyógyulnia kell, hogy gyógyulni akar. 10 hely van a tábortűznél körülöttem, a másik 9 helyen ülnek. Az egyik helyen te ülsz.
Lehajtott fejjel ültök. Nem vagytok még készen arra, hogy felemelt fejjel a szemembe nézzetek és kimondjátok:
- Eltávolították a méhemet. Gyógyulni jöttem.
De már ez is óriási lépés, hogy eljöttél ide a tábortűzhöz és befogadod, amit így tudok neked adni. Nem látom az arcod, nem tudom a neved, nem tudom, ki vagy, de érzem a fájdalmad, a szégyened, és érzem, hogy közös az utunk.
Méhünk összekapcsolódik és gyógyulunk. Gyógyul a méhed és befogadja a kapott energiát, amennyire megengeded. De már engeded. És hamarosan megnyílnak a csatornák. Befogadod és engeded az áramlást magadban.
Visszakapod elveszettnek hitt női erődet. És hatalmas fénysugárban pillangók távoznak a méhedből az ég felé. Újra teremt a méhed: fényt, szeretetet, boldogságot, egészséget, változást. Gyönyörű átváltozást kedvesem!
Ölellek!