Posts Tagged ‘olvasóink írták’

14:05 - Posted by admin
  • Szeretném ajánlani:
  • Családomnak, mert minden körülmények között mellettem voltak.
  • Lujzinak, mert mindig reményt tudott adni és megvigasztalt.
  • Esztinek, mert a kitartása példaértékű minden nő számára.

Történetünket azért szeretném megosztani Veletek, mert tudom, mennyit jelent az elkeseredésben találni egy reménysugarat. Persze tisztában vagyok azzal, hogy minden szervezet más és máshogy reagál a kezelésekre, de szerintem a pozitív hozzáállás legalább annyit számít, mint egy jól megválasztott orvosi kezelés.

A fogantatásig vezető út:

2008 júniusában házasodtunk össze a férjemmel 10 év után. Ekkor már 1 éve nem szedtem a fogamzásgátlót. Ciklusom évente 2x volt. Nővérem, Kriszti már ekkor jelezte, hogy menjek el, vizsgáltassam ki magam, mert 28 évesen ez nem éppen a normálisnak mondható kategória, és nehogy kicsússzunk az időből. De mivel új munkahelyre kerültem, ahol élveztem az új feladatokat, a kihívásokat, a gyerek nem nagyon került szóba.

Aztán egyre inkább éreztem, hogy szeretném, és ezért tenni kell, mert a helyzet 2 évvel később sem javult a 2008-as állapotomhoz mérten. Így nővérem, a tünetek alapján egyből egy PCOS specialistát javasolt, aki egyben homeopátiás orvos is. Ez külön öröm volt, hiszen eddig is homeopátiával kezeltem magam. 2010 októberében kerestem fel az ajánlott orvost. Első találkozásunkkor feltűnt, mennyire optimista, életvidám. Mikor elmondtam, hogy az elmúlt 2 évben 4x menstruáltam, azonnal vette a vért (nem a nővérke!), és nézett meg ultrahangon. A diagnózis: PCOS. De ne csüggedjek, lehet kezelni, de türelmesnek kell lennünk. Nem a jövő hónaptól lesznek 28 napos ciklusaim, de lesznek rendszeres ciklusaim! Felírt 4 vagy 5 homeopátiás készítményt, és folyamatos kontrollt javasolt.

comment (1) read more
13:35 - Posted by admin

Jegyzi: Tímár Zsuzsa, Tárnok

Nálunk a baba projekt 2003-ban kezdődött. Ekkor készült el a házunk Tárnokon, és biztosak voltunk benne párommal, hogy hosszú távon tervezhetünk egymással. Nem akartunk sokat teketóriázni, mert ekkor már 29 éves voltam.

Felhagytunk hát a védekezéssel, és vártuk a csodát. Ami nem jött el. Mivel voltak egyéb problémáim is, felkerestük a legközelebbi nőgyógyász-magánrendelőt Martonvásáron. A doki (nevére nem emlékszem) nagyon szívélyes volt (egy fokkal szívélyesebb is annál, mint ami számomra megnyerő stílus). Az apró-cseprő problémáimra adott orvosságot, a babavárás ügyben megnyugtatott, hogy pár hónapig még próbálkozzunk nyugodtan, hiszen teljesen egészséges pároknak is gyakran egy évig tart a fogantatás. Úgyhogy vártunk még picit. Közben olvasgattam az interneten, és így bukkantam rá egy egyszerű peteérés-ellenőrző eszközre, ami megszáradt nyál vagy hüvelyváladék mintázata alapján kimutatja, hogy zajlik-e éppen peteérés vagy sem (PG53 a neve, ha jól emlékszem). Nézegettem szorgosan, soha nem láttam az áhított páfrány mintát. Úgyhogy kicsit hamarabb visszatértem a dokihoz, és miután jeleztem, hogy a jelek szerint nincs peteérésem, azonnal felírta nekem a Clostylbegitet, hogy ettől majd lesz. Lelkesedésemben abban reménykedtem, hogy összejön az ikerterhesség, mert azt olyan jópofa dolognak tartottam.

Az előírt maximális időtartamig szedtem a Clostylbegitet, eredmény nélkül. Persze közben olvastam mindenféle internetes fórumot és kérdezz-felelek oldalt, és gyanítani kezdtem, hogy a doki lehetne kicsit alaposabb, hiszen mindenféle kivizsgálás nélkül (még ultrahang sem volt!) írta fel nekem a hormongyógyszert. Kerestünk hát másik dokit. Másik ismerős ajánlására dr. Kocsis Éva magánrendelésére kértünk időpontot Nagytéténybe. Nagy izgalommal mentünk oda, de a saját időpontunkon még kb. öten álltak előttünk a sorban, ekkor hirtelen ötlettől vezérelve átkéredzkedtünk a szomszédos helyiségben rendelő dr. Tasi Róberthez, mert hozzá épp nem várakozott senki. Azt hiszem, ez életem egyik legjobb döntése volt, bár Kocsis Éváról azóta is csupa jót hallok. A martonvásári dokiról viszont rémtörténetek is érkeztek.

comments (0) read more