Címkearchívumok: én történetem

Anna és Kata története

Jegyzi: Páj Kriszti, Pomáz

2002-ben mentem férjhez, előtte rendszertelen menstruációk voltak és  mindig is hízásra hajlamos, pufók tini voltam.  Az esküvő után elmentünk egy neves professzorhoz, mert már előtte is együtt éltünk és nem védekeztünk, de a baba nem akart jönni.  Ő megműtött és a műtét után azt mondta, hogy olyan a petevezetékem, mint egy papírlap. Teljesen steril vagyok, kizárólag lombik programmal lehet gyerekünk. Mind a két petevezetékem teljes szakaszon és véglegesen el van záródva.  (Persze a leletemen ennek nyoma sincs).  Miután feldolgoztuk a hírt, rögtön kértük a tanácsát: kihez, mikor, miért menjünk.  Ő a Kaáli Intézetet javasolta nekünk (akkor még nem tudtuk, hogy ő volt akkoriban az orvos igazgatója).  Minden előzetes vizsgálat nélkül belevágtunk az első lombikba, ahol is 1 db petesejtet tudtak leszívni, ami megtermékenyült, majd visszaültették, de sajnos nem tapadt meg.  Egy év várakozás után ismét nekivágtunk, de most mindent másképp csináltunk.  Orvost váltottunk intézeten belül, aki látva az előző eredményeket –tele tettvággyal- jól felemelte az adagokat és ennek hatására 10 petesejtet tudtak leszívni, ami mindegyik meg is termékenyült, 3-at visszaültettek, a többiből Eszkimót csináltak :(.  Sajnos ismét nem tapadt meg egy sem, viszont a rengeteg gyógyszer hatására olyan tüneteket produkáltam, ami miatt pozitívak lettek a tesztek, de a Beta HCG nem megfelelően emelkedett a vérvizsgálatok szerint.  Felmerült a méhen kívüli terhesség lehetősége is, de Hajdú Krisztina azt mondta, hogy sima túlstimulálás ez és itt bizony tuti nincs gyerek. Anna és Kata története bővebben…

Babavárásunk története (Olvasóink írták)

Jegyzi: Tímár Zsuzsa, Tárnok

Nálunk a baba projekt 2003-ban kezdődött. Ekkor készült el a házunk Tárnokon, és biztosak voltunk benne párommal, hogy hosszú távon tervezhetünk egymással. Nem akartunk sokat teketóriázni, mert ekkor már 29 éves voltam.

Felhagytunk hát a védekezéssel, és vártuk a csodát. Ami nem jött el. Mivel voltak egyéb problémáim is, felkerestük a legközelebbi nőgyógyász-magánrendelőt Martonvásáron. A doki (nevére nem emlékszem) nagyon szívélyes volt (egy fokkal szívélyesebb is annál, mint ami számomra megnyerő stílus). Az apró-cseprő problémáimra adott orvosságot, a babavárás ügyben megnyugtatott, hogy pár hónapig még próbálkozzunk nyugodtan, hiszen teljesen egészséges pároknak is gyakran egy évig tart a fogantatás. Úgyhogy vártunk még picit. Közben olvasgattam az interneten, és így bukkantam rá egy egyszerű peteérés-ellenőrző eszközre, ami megszáradt nyál vagy hüvelyváladék mintázata alapján kimutatja, hogy zajlik-e éppen peteérés vagy sem (PG53 a neve, ha jól emlékszem). Nézegettem szorgosan, soha nem láttam az áhított páfrány mintát. Úgyhogy kicsit hamarabb visszatértem a dokihoz, és miután jeleztem, hogy a jelek szerint nincs peteérésem, azonnal felírta nekem a Clostylbegitet, hogy ettől majd lesz. Lelkesedésemben abban reménykedtem, hogy összejön az ikerterhesség, mert azt olyan jópofa dolognak tartottam.

Az előírt maximális időtartamig szedtem a Clostylbegitet, eredmény nélkül. Persze közben olvastam mindenféle internetes fórumot és kérdezz-felelek oldalt, és gyanítani kezdtem, hogy a doki lehetne kicsit alaposabb, hiszen mindenféle kivizsgálás nélkül (még ultrahang sem volt!) írta fel nekem a hormongyógyszert. Kerestünk hát másik dokit. Másik ismerős ajánlására dr. Kocsis Éva magánrendelésére kértünk időpontot Nagytéténybe. Nagy izgalommal mentünk oda, de a saját időpontunkon még kb. öten álltak előttünk a sorban, ekkor hirtelen ötlettől vezérelve átkéredzkedtünk a szomszédos helyiségben rendelő dr. Tasi Róberthez, mert hozzá épp nem várakozott senki. Azt hiszem, ez életem egyik legjobb döntése volt, bár Kocsis Éváról azóta is csupa jót hallok. A martonvásári dokiról viszont rémtörténetek is érkeztek. Babavárásunk története (Olvasóink írták) bővebben…

Olvasóink írták – Az én utam, az én történetem

Kedves Olvasó!

Ebbe a rovatba várjuk történetedet, melyet meg szeretnél osztani velünk.

Bemutatkozásunkban már olvashattad, hogy mennyire fontosnak tartjuk a saját élményt, a saját tapasztalatot. Többek között ez volt az, amiért elindítottuk a honlapot. Ezért várjuk a te történetedet is, mert ezek a személyes ismeretek a leghasznosabbak azok számára, akik még keresik a megoldást a saját esetükre. Köszönjük, hogy te is hozzájárulsz ehhez!

Várjuk beszámolódat!

Info@gyereket-akarok.hu