Jegyzi: Páj Kriszti, Pomáz

2002-ben mentem férjhez, előtte rendszertelen menstruációk voltak és  mindig is hízásra hajlamos, pufók tini voltam.  Az esküvő után elmentünk egy neves professzorhoz, mert már előtte is együtt éltünk és nem védekeztünk, de a baba nem akart jönni.  Ő megműtött és a műtét után azt mondta, hogy olyan a petevezetékem, mint egy papírlap. Teljesen steril vagyok, kizárólag lombik programmal lehet gyerekünk. Mind a két petevezetékem teljes szakaszon és véglegesen el van záródva.  (Persze a leletemen ennek nyoma sincs).  Miután feldolgoztuk a hírt, rögtön kértük a tanácsát: kihez, mikor, miért menjünk.  Ő a Kaáli Intézetet javasolta nekünk (akkor még nem tudtuk, hogy ő volt akkoriban az orvos igazgatója).  Minden előzetes vizsgálat nélkül belevágtunk az első lombikba, ahol is 1 db petesejtet tudtak leszívni, ami megtermékenyült, majd visszaültették, de sajnos nem tapadt meg.  Egy év várakozás után ismét nekivágtunk, de most mindent másképp csináltunk.  Orvost váltottunk intézeten belül, aki látva az előző eredményeket –tele tettvággyal- jól felemelte az adagokat és ennek hatására 10 petesejtet tudtak leszívni, ami mindegyik meg is termékenyült, 3-at visszaültettek, a többiből Eszkimót csináltak :(.  Sajnos ismét nem tapadt meg egy sem, viszont a rengeteg gyógyszer hatására olyan tüneteket produkáltam, ami miatt pozitívak lettek a tesztek, de a Beta HCG nem megfelelően emelkedett a vérvizsgálatok szerint.  Felmerült a méhen kívüli terhesség lehetősége is, de Hajdú Krisztina azt mondta, hogy sima túlstimulálás ez és itt bizony tuti nincs gyerek. Anna és Kata története bővebben… →