Amikor azt mondták az esküvőnk után, hogy nem lehet gyerekünk, egy világ omlott össze bennem.  Tudom, ez sablonos mondatnak tűnik, de én valóban azt hittem, hogy itt a vég.  Gyerek nélkül nem vagyok nő, feleség és anya sem leszek soha.  Akkor mit keresek itt?

De az idő olyan, hogy még a te kedvedért sem áll meg.  Akkor sem, ha nagyon jó az adott pillanat, de szerencsére akkor sem, ha épp pocsékul érzed magad.  Holnap is lesz reggel, délelőtt és este, majd az azt követő nap is eljön.

Így történt ez velem is.  A lesújtó hírt lassan megemésztettük, kezdtünk előbb bízni az orvostudományban, majd később hinni a csodában.  Különböző mértékű próbákat álltunk ki és közben azt mondogattuk: gyereket akarok!

Aztán egy reggel úgy ébredtem fel, hogy elég ebből a vesszőfutásból. Hirtelen nagyon vágytam arra, hogy gondtalanul szerethessem a férjemet és élvezzem az életet.  Úgy éreztem elég az ovulációs naptárból, a lombikos jó tanácsokból, a csodaszerekből. Maca Vibe és homeopátia undorom lett.  Tavasz volt, mint most is.  És nekem elkezdett hiányozni a régi énem.  Nyomasztóvá vált a teher és túl elérhetetlennek tűnt a cél.  Szerettem volna kikapcsolódni és mást csinálni, mint eddig.

A teraszon egy finom illatú, kora tavaszi kellemes estén, egy pohár kedvenc típusú vörösborom és meleg takaró társaságában komolyan feltettem magamnak a kérdést: mi lesz, ha nem lesz sosem gyerekünk?  Végigjártam a lehetőségeket és akkor először nem volt sokkoló, hogy bizony ez benne van a pakliban.  Érdekes módon akkor először higgadtan futtattam az agyamban az ok és az okozati összefüggéseket.  Racionálisan állítottam fel az „akciótervet” erre az esetre és felépítettem egy gyermek nélküli élet modelljét.  Az előző hónapok eseményeit végignézve meglepő, de ez engem akkor megnyugtatott.  Mire elfogyott vörösbor, a levegő lehűlt, én pedig elálmosodtam.  Fogat mostam és felmentem aludni szeretett férjem mellé, aki akkor még nem tudta: új időszámítás kezdődik.

Az ezt követő időszakot a munka, a felhőtlen szórakozás és kis mértékben ugyan, de a szeszélyesség jellemezte.  Nem múlt el teljesen a gyermek utáni vágy, csak hátrébb került.  Ösztönösen, vagy tudatosan, de elnyomta a látszólagosság, a külsőség.  Nagyon szerettem az elismerést és a pénzt.  És a munkám során valamint otthon mind a kettőt bőségesen megkaptam.  Volt rés azon a bizonyos pajzson, akkor valahogy nem tűnt olyan nagy bajnak, mint az azt megelőző években.

Pár évvel később egy Barátnőm hasonló helyzetbe került, próbálkoztak ezzel-azzal, szorgalmasan jártak inszeminációra, de nem jött a baba.  Nekem akkor már megszületett Anna lányom így a siker story-t ismerte.  Ő kérdezte tőlem, hogy mikor van túl a mélyponton.  Én akkor azt mondtam neki, hogy ha önmagában komolyan elgondolkozik a fent leírtakon, akkor elérte a gödör alját, onnan már csak felfelé vezet az út….pár hete voltunk kisfiuk első szülinapi zsúrján 🙂

Hogy Barátnőmnek volt-e vörösboros-meleg takarós-elmélkedős estéje a teraszon, azt nem tudom.  De tény, hogy azóta 3 gyerekünk született és nyár elejére várja a második fiát.

Ez nem Biblia és nem használati utasítás!  Csupán intuitív eszmefuttatás és személyes élmény.  De használjátok bártan, tegyétek magatokévá belőle, amit úgy éreztek, hogy nektek szól!

Ehhez kívánok kellemes tavaszi estéket: Páj Kriszti