Mikor valaki úgy dönt, hogy az örökbefogadást választja, annak jogszabályi hátteréről, feltételeiről és folyamatáról aktuális információkat a területileg illetékes TEGYESZ-nél, vagy az ezekkel foglalkozó alapítványoknál, egyesületeknél (Bölcső Alapítvány, Gólyahír Egyesület, Ágacska) kaphat, illetve az eljárást is itt kell elindítania.

Jómagam a negyedik vetélésemet követően, amikor a csodaszernek vélt kezelés sem volt sikeres, egy meglehetősen reménytelen és kilátástalan helyzetben gondoltam az örökbefogadásra, mint alternatív lehetőségre. Akkoriban már olyan erős volt bennem a gyermek utáni vágy, hogy ezt a lehetőséget – minden ismert, vagy nem ismert nehézségével, kockázatával együtt – fenntartás nélkül el tudtam fogadni. Férjemmel együtt a teljes eljárást végigcsináltuk és meg is kaptuk a határozatot arról, hogy örökbe fogadhatunk, azonban végül nem éltünk vele, miután a sors ajándékaként megszületett vérszerinti lányunk.

Mégis azt gondolom az eljárás során és azt követően szerzett tapasztalataim hasznosak lehetnek azok számára, akik komolyan gondolnak az örökbefogadás lehetőségére.

Bevallom vegyes érzelmek törtek fel belőlem, miközben próbáltam megfogalmazni mondanivalómat. Nem célom, hogy bárkit rá-, vagy éppen lebeszéljek az örökbefogadásról, mindössze szeretném azokat a véleményem szerint fontos tényeket, vagy alapvetéseket kiemelni, amelyeket figyelembe kell vennünk, amikor az örökbefogadásról, illetve az örökbe fogadandó gyermek tulajdonságairól döntünk. Ezek az alábbiak:

1. A gyermek személyisége születése pillanatában kb. 80 %-ban meghatározott, neveléssel mindössze 20 %-ot formálhatunk rajta.
2. Az örökbefogadás elsősorban a család nélkül maradt gyermekek védelmét, érdekét szolgálja, és csak másodsorban tölti be azt a funkciót, hogy a gyermektelen párok gyermekhez jutását segítse.
3. Az elfogadás alapvető a gyermek egészséges testi és lelki fejlődéséhez.

Az örökbefogadás jelenlegi rendszere több évtizednyi tapasztalat eredménye. Az eljárás első lépésében különféle eszközökkel próbálják felmérni a jelentkező párok alkalmasságát az örökbefogadásra (pszichológiai tesztek, orvosi vizsgálat, személyes beszélgetések, a párok otthonában végzett környezettanulmány), miközben igyekeznek megosztani azokat az információkat és tapasztalatokat a leendő örökbefogadókkal, amelyek alapján felelősségteljes döntést tudnak hozni.

A kötelező felkészítő tanfolyamon hangzott el az a súlyos és számomra némileg megdöbbentő állítás, hogy a gyermek személyisége születése pillanatában kb. 80 %-ban meghatározott és csak hozzávetőleg 20 % múlik a nevelésen. Ha tehát valaki azt gondolja, hogy mindegy milyen környezetből és szülőktől származik a kiválasztott gyermek, neveléssel majd a saját képünkre formálhatjuk, nagyot téved.

A kineziológiának köszönhetően ma már tudom, hogy a saját viselkedésemben számtalan olyan elem van, amely egy több generációra visszavezethető minta eredménye. Valaha az általam nem is ismert déd-, vagy ükanyám reagálhatott úgy egy helyzetre, ahogyan én és ez a minta generációkon keresztül „életben tartva” az én genetikai programomba is beépült és tudattalanul működésbe lép egy hasonló helyzetben.

Ezért a nyílt örökbefogadást, ahol az örökbeadó és örökbe fogadni szándékozó felek személyesen is találkoznak, a magunk és a gyermek szempontjából is jobbnak tartom. Ennek során ugyanis lehetőség van megismerni a vérszerinti szülők körülményeit, a gyermek családi hátterét, a szülők döntésének okait, érzelmeit, a későbbiekben várható viszonyulásukat egy esetleges találkozásukkor a gyermekükkel.

Azt gondolom, hogy amikor a gyermek nagyobb lesz és szeretné megismerni a gyökereit, ezeknek az információknak, tapasztalatoknak és érzéseknek a birtokában segíthetünk neki feldolgozni az ezzel kapcsolatos traumát. Hibát követnénk el, ha eltitkolnánk előtte a történteket, arra való hivatkozással, hogy megóvjuk a sérüléstől. Ő ugyanis „tudni” és érezni fogja mi történt, a titok pedig csak bizonytalanná teszi az életét és az örökbefogadó szülőkkel szembeni bizalmát is végzetesen megingathatja, ha végül valamilyen módon kitudódik. Másrészt pedig az örökbefogadó szülők is „helyzetbe kerülnek” ezáltal. Amikor dönteniük kell arról, hogy vállalják-e a gyermeket, annak gyökereivel, múltjával, hozott sorsával együtt kell tudni elfogadniuk.

Az örökbefogadás alapvető célját, azaz, hogy az intézmények elsősorban a gyermek és nem az örökbefogadó szülők érdekeit veszik figyelembe, azért kell szem előtt tartanunk, mert a számunkra felajánlott és bemutatott gyermekek nem feltétlenül felelnek meg teljes mértékben azoknak a szempontoknak és feltételeknek, amelyeket a nyilatkozatunkban megadtunk.

Itt egy pillanatra megállnék egy személyes tapasztalattal…

Az örökbe fogadandó gyermekre vonatkozó elképzeléseink meghatározására nem voltam igazán felkészülve. Voltak elképzeléseim, de jónéhány dologgal nem voltam tisztában és erre vonatkozóan a szakembertől sem kaptam kielégítő tájékoztatást. Ide tartozik pl. az egészségi állapotra vonatkozó paraméter. Ha jól emlékszem három kategória közül lehetett választani. Az egészséges mellett a lehetséges betegségeket két kategóriába sorolták. Sajnos ezekre már pontosan nem emlékszem, de az egyik kategória megfogalmazása némiképpen félreérthető volt, ezért az utólagos nyomozás eredményeként derült ki, hogy pl. a maradandó betegségekbe ugyanúgy beleérthető az allergia, a diabétesz és a down kóros gyermek is. Nos, azt gondolom a halmaz túlságosan nagy és a választások során nincs lehetőség alkategóriák megadására. Ezért én először, a TEGYESZ képviselőjének személyes magyarázata alapján bevállaltam, majd később visszavontam ezt a bejegyzésemet.

A határozat megszerzését követően érkeznek az ajánlások az intézmények részéről. Szerencsére először írásban kapjuk meg a felajánlott gyermek életkorának és gondozási körülményeinek megfelelően részletezett jellemzését, fényképét, amelynek alapján eldönthetjük, vállaljuk-e a bemutatást. Már itt arra intek mindenkit, hogy ne siesse el a választ. Alaposan gondolja végig, hogy a leírtak alapján milyen érzések kavarognak benne. Vannak-e fenntartásai, félelmei bizonyos körülményekkel szemben. Ez egy életre szóló döntés első lépése, amelynek során lehet, és adott esetben kell is NEMET mondani. Ha kéred a gyermek bemutatását, az első találkozásról a gyermek nem fog tudni, csak a jelenlegi közegében (gondozási helyén) megnézheted. Ha szeretnél továbblépni, sor kerülhet az első személyes találkozásra.

Aki újszülöttet szeretne örökbe fogadni, kicsit más folyamat során válhat szülővé, hiszen a megadott jellemzés elvi, mert senki nem tudhatja végül milyennek és hogyan születik meg a gyermek, a legtöbb dolog csak a születést követően derül ki.

Itt újra megállnék…

Én egészen határozottan újszülöttet szerettem volna örökbe fogadni. A férjem azonban nagyobb gyermeket is el tudott képzelni és meg is győzött arról, hogy nincs sok különbség egy újszülött és egy 1 éves gyermek között. Gyakorló anyaként ma már tudom, hogy ez nem igaz. Az első 1 év meghatározó az anya-gyermek kapcsolat alakulásában. Ennek során válik a nőből anya. Ebben az időszakban az anya és gyermeke teljes szimbiózisban él, legszorosabb a testi kapcsolat. És mint azóta már tudjuk, az örökbefogadó anya is képest szoptatni, amely aztán alapvető hatással van a gyermek későbbi értelmi, érzelmi és testi egészségére is. Ráadásul az a nő, aki ezt az életszakaszt soha nem tapasztalhatja meg, örök hiányt fog érezni az életében, amely az örökbefogadott gyermekkel való kapcsolatára is rányomhatja bélyegét.

Mindenki másképp éli meg az örökbefogadást, döntéseinket különböző szempontok és hatások alapján hozzuk meg, azonban az alábbi néhány általános tanácsot érdemes figyelembe venni:

1. Használd fel az egyébként kínzóan hosszú folyamat során „ajándékba kapott” időt arra, hogy felkészülj!
2. Vizsgáld meg az érzéseidet, hallgass az ösztöneidre és dönts a szíved szerint!
3. Bármikor mondhatsz NEMET!
4. Higgy abban rendíthetetlenül, hogy jól döntesz!

Ajánlott linkek: www.agacska.hu, www.tegyesz.hu

K.E.