Céltudatos és lendületes, fiatal, egy gyermekes anyuka, Lu fordult hozzám a napokban, azzal a céllal, hogy felkészüljön a következő terhességére, második gyermekére.

Testi szinten ekcéma és a hormonháztartás zavarai okoznak gondot számára. Az alacsony progeszteronszint első gyermekénél is probléma volt, akinek fogantatása előtt évekig küzdött különböző nőgyógyászati betegségekkel. (Progeszteron: női nemi hormon, a méhfalat felkészíti a megtermékenyített petesejt befogadására)

Lelki szinten első gyermeke (3 éves) elengedését éli meg nehezen, valamint arra vágyik, hogy kiegyensúlyozott családi viszonyok, belső harmónia támogassa a háttérből a babavárás időszakát.

A tesztelés eredményeként kiderült, hogy első lépésként sem a testi tünetekkel, sem a családi harmóniával nem kell foglalkoznunk. Ami most rendezésre vár, az kizárólag önmaga.

Elsődleges célként ezek után azt határoztuk meg, hogy képes legyen a jó dolgok, az életében adódó örömök felszabadult megélésére. Kerestük a háttérben rejlő múltbeli életeseményeket, érzéseket, amelyek a jelenben gátját képezték ennek a felszabadult örömnek.

A beszélgetésből már előzőleg kiderült, hogy Lu olyan családból származik, ahol fontos érték a munka, a teljesítmény. Ő maga is mindig arra törekedett, hogy alkosson, létrehozzon valami jelentőset, zavarta az eltartottság érzése is, amit kislánya születése után élt át. Mindenképpen hasznos, értékes és nélkülözhetetlen szeretne lenni (egyébként sikerrel!), mások elismerésére vágyik, ez önbecsülésének alapja.

Mindez varázslatos életerővel és dinamikával ruházza fel Lu-t, miképpen jelenthet ez bármiben is akadályt a számára? És hogy kerül a képbe az elengedési probléma a gyermekével?

Kulcsszavaink az önbecsülés és a választás voltak. Bár dönteni és felelősséget vállalni tud, mégis a „Nincs választás” lehangoló érzése kerekedett felül benne. Azért érzi, hogy nincs választása, mert az önbecsülés elsődleges fontosságú számára, és ezt az önbecsülést a hasznosság, a nélkülözhetetlenség és mások elismerése adja meg neki. De nem tud megállni és örülni az elért értékeknek, a céltalan pillanatoknak, hiszen akkor elveszíti –arra az időre legalábbis- az oly fontos nélkülözhetetlenségét. Önmaga számára nem ad választást: nem engedheti meg magának, hogy bármikor is „haszontalan” lehessen.

Ekkor értette meg Lu azt is, miért okoz nehézséget hároméves kislánya elengedése. Az ő életében végre megkapta az annyira áhított nélkülözhetetlenséget. És most mindez elveszni látszik, ahogy a kislány megteszi az első lépéseit a külvilág felé. Az elengedéshez ismét meg kell találnia Lu-nak az alkotás és nélkülözhetetlenség más színtereit.

Honnan erednek ezek az érzések?

Korregresszióban magzati korig kellett visszanyúlnunk a probléma eredetét keresve. Szülei sokat dolgoztak, elfoglaltak voltak akkoriban is, és Lu-nak volt már egy kétéves bátyja. A család örült, mikor tudomást szereztek a kis pocaklakóról, tervezett gyermek volt, Lu mégis így értelmezte a helyzetet: „Már van egy bátyám, akivel foglalkoznak a szüleim, ezért rám már nem igazán van szükség, meg idő sem nagyon, nincs szerepem, persze, örülnek nekem, de mit érek vele, ha nem vagyok valami fontos nekik.” Ez sértődöttséget váltott ki belőle, nem érezte, hogy igazán érdeklődnének iránta, itt gyökerezik a nélkülözhetetlenség iránti vágya, valamint az a beállítottsága, hogy önmagában az öröm nem sokat ér.

Ennek a magzatkori feszültségnek az oldására egy rövid korrekciós gyakorlatot végeztünk, majd visszatértünk jelenbeli feladatainkhoz. Tudatosítottuk az összefüggéseket és új felismeréseket. A nélkülözhetetlenség vágya természetes emberi igény, ami azért okozott Lu-nak problémát, mert nem tudta összeegyeztetni a nélkülözhetetlenné válást az élet örömeinek átélésével, és az előbbi túlhangsúlyozottsága miatt felborult az egyensúly. Végül felismerte, hogy egyszerre több különböző jellegű cél felé is lehet haladnia, egy cél nem zárja ki automatikusan az összes többi lehetőséget, és hogy a hasznos célok mellett lehetősége van a céltalan örömre is. A hangsúly az egyensúlyon van, nem egyik vagy másik kiválasztásán, egyeduralkodásán.

Megerősítő gyakorlatként  otthon két hónapig minden nap fel kell jegyeznie az aznap átélt céltalan örömeit.

Az „eredmény”: Lu következő tüszőrepedéskor mért ébredési hőmérséklete hosszú idő óta először 37 fok fölött volt, ez pedig a progeszteronszint normalizálódását jelzi. A hormonszint gyorsan, örömmel és egészséggel reagált Lu magzatkori blokkjának oldására. Mindemellett kiegyensúlyozottabbnak érzi magát, és nincs lelkiismeret-furdalása, ha céltalanul élvezi az élet örömeit. Úgy érzi, ezzel közelebb került második gyermekéhez.

Előzmény: “Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?”

Horváth Éva (bemutatkozás)

 

Leave a Reply