“A gondviselés az emberi sorsba nem avatkozik, mert ez a szabadság megsértése lenne, ilyesmit nem tesz. Amit tesz, hogy szüntelenül olyan helyzeteket kínál, amelyek, ha helyesen választunk, fölemelnek, ha ostobák vagyunk, persze maradunk ott, ahol voltunk, vagy még jobban elmerülünk.” (Hamvas Béla)
Különös dolog az idő. Nem mintha bármiről is lekéshetnél. Hiszen már minden most a rendelkezésedre áll. A lehetőségek mindig várnak rád. Ha észreveszed, akkor most, ha nem veszed észre, akkor csendben várnak rád, amíg megérkezel hozzájuk.
Az idő látszólag sürget minket, pedig csak értünk van, és kér minket, hogy vegyük észre mindazt, amit fel akar ajánlani számunkra. Itt az idő, hogy észrevedd, ami rád vár, hogy MOST meghallgasd, meglásd, megtedd, megérezd.
MOST tegyél meg valamit magadért! Vedd észre, ami MOST a figyelmedbe kerül és rád vár: hívogat és mondani akar neked valamit!
Valami éppen most szól a rádióban.
Valamit éppen most olvastál az újságban.
Valamit éppen most mondott a munkatársad.
Valamit éppen most láttál meg magad körül.
Valamit most éreztél meg, és most állj meg és csendesedj el.
Most, hogy a felszínre került és észrevetted, most már tudod, mit jelent. Ez az üzenet neked szól.
Most mondd ki magadnak hangosan: MOST megteszek valamit magamért!
Áldás kísérje minden léptedet!