Vetélés láthatatlan sebeinek gyógyítása

Erika (38) babalélek simogatásra érkezett hozzám. Párjával már régóta várják a gyermekük megérkezését, és nem értik, miért várat még magára. Sem neki, sem a párjának nincsen egészségügyi problémája, így semmi nem indokolja a gyermekáldás késését.

Elmesélem Erikának, hogyan fogunk együtt meditálni. Először hitünk szerint kapcsolódunk, segítséget kérünk: vezetést és egyértelműen értelmezhető jeleket, válaszokat. Majd egymás mellett fekszünk a jógaszőnyegen, Erika a bal oldalamon. Bármikor megérintheti karomat a meditáció során, ha jelezni szeretne nekem, vagy mondani szeretne valamit. 

Belehelyezkedünk a meditációba. Én meditálok, és őt bevonom a meditációmba. Megkapom az engedélyét. Mivel minden az én testemben történik, én látom a képeket, én hallom a hangokat, én érzem az energiákat. Mindent elmesélek neki, ami történik bennem, velünk. Így lehet ő is részese. 

Már egymás mellett ülünk a tábortűz mellett. Itt egy kicsit megpihenünk és várunk. Várunk, mert itt tudjuk meg, hogy mehetünk-e tovább a méhem felé, ahol a méhmeditáció során találkozunk a babák lelkével és választ kapunk a kérdéseire. Várunk, de nem megyünk tovább, mert jelzést kapunk, hogy itt van még dolgunk.

Valaki ül a hátunk mögött és csak akkor vesszük észre, amikor megérinti Erika vállát. Egy fiatal fiú az. Nem szól semmit, csak a kezét Erika vállán tartja. Nem ereszti. 

Ekkor derül ki, hogy Erika 18 évvel ezelőtt várandós volt, de korán elvetélt, most 18 éves lenne gyermeke. 

Kérem a fiút, hogy jöjjön közelebb. Kérem, hogy jöjjön oda Erikához, de nem akar. Nem mozdul. Várunk. Időt adunk neki. És magunknak. Majd megfogom kezét, és a közelembe húzom. Engedi. Belekucorodik az ölelésembe, mint egy kisfiú összegömbölyödik, és szívja magába a szeretetet belőlem. Töltődik. Nincs semmi másra szüksége, csak szeretetre, ölelésre. Majd amikor a szeretet gyógyító ereje által feltöltekezett, már odafordul Erikához. Lélekké változnak, eltűnik a testük, egy fergeteges forgószél lesz kettejük tánca. Először sötét, majd a tisztulás során egyre fényesebben ragyogó forgószél. Végül egy fénygömbbé egyesülnek. Megtisztultak, meggyógyultak, szeretetben összeforrtak. Elindultak a Nap felé és ők maguk lettek a Nap.

Áldás kísérje útjukat! 

2 napra rá, hogy megírtam ezt a cikket, véletlenül beleolvastam Alice A. Bailey: Értekezés A Fehér Mágiáról c. könyvébe, és  rátaláltam erre a részletre:

„Tovább, oh Zarándok, állhatatos elszántsággal. Nincs sem gyertya, sem olajlámpás. A sugárzás egyre nő, míg csak az ösvény véget nem ér egy dicsőséges ragyogásban és az éjszaka vándora a Nap gyermeke nem lesz és be nem lép ennek a sugárzó gömbnek a kapuján.”

Van egy hely, ahol megtisztulhatsz. Van egy hely, ahol megbocsátás vár minden sebre, melyet átéltetek. Van egy hely, ahol csak a gyógyulás lehetséges. Van egy hely, ami biztonságos.

Várlak! 

Ölellek!

Vélemény, hozzászólás?