Az valamennyiünk számára ismert és természetes tény, hogy a vadon élő állatvilágot evolúciós „farkas”törvények működtetik, amely alól egyetlen állatfaj sem tudja magát kivonni. A természettől egyre inkább eltávolodó ember azonban gyakran él abban a „tév”hitben, hogy a természeti törvények tudásának és fejlettségének jelenlegi fokán megzabolázhatók, kicselezhetők.

Azonban mi sem vagyunk kivételek.

Ez a felismerés akkor kezdett betolakodni a tudatomba, amikor egy évvel ezelőtt számomra teljesen váratlanul ételérzékenységek sorát diagnosztizálták. Az étkezésemben megszokott élelmiszerek nagy részét (legtöbb liszt és gabonaféle, tejtermék, cukor, szója, disznózsír, stb.) elfelejthettem. Az előírt diétára átállás persze nem ment egyik napról a másikra. Az életvitelembe beépíthető megoldások keresése során akadtam rá először Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás című könyvére.

Voltaképpen nem is annyira a paleolit táplálkozás, hanem azt ezt megalapozó, tudományos vizsgálatok garmadára épülő és azokat felhasználó tanulmány volt rám nagy hatással. Esetemben ugyanis az ún. rejtőzködő, azaz sokáig teljesen tünetmentes ételérzékenység állt fenn, amely, a könyvben leírtak szerint már kisgyermekkoromban is mutatta jeleit. Döbbenetem azonban akkor vált teljessé, amikor a könyv rávilágított arra, hogy ez a problémakör igen szoros kapcsolatban áll a meddőséggel. Ezt követően lázasan keresni kezdtem az interneten ebben a témában elérhető publikációkat. Kiderült, hogy Szendi maga is mélyen beleásta magát a témába, ezért minden, az interneten elérhető írását elolvastam. Közben a saját tapasztalataim is gyarapodtak. Úgy éreztem, ez „megér egy misét”, de legalább egy cikksorozatot.

Nos, kezdjük az elején…

A meddőség “értelme”

    „Lehet, hogy a szervezetnek jó oka van nem teherbe esni? Vagyis a meddőség nem hibás, hanem helyes válasz bizonyos körülményekre? Másként: a meddőség az anya és a meg nem született utód védelmében történik?”[1]
Az evolúció során kialakult az egyed szervezetének környezeti, társadalmi viszonyokra adott azon reakciója, hogy veszélyes körülmények között teherbe esni és utódot világra hozni kockázatos dolog.

Melyek azok a „veszélyes” körülmények, amelyek gátolják a reprodukciós rendszert? Általánosan megfogalmazva minden olyan körülmény, amely stresszt okoz.

A stressz lehet biológiai és pszichés, ám bármelyik is áll fenn, a szervezet reakciója ugyanaz. Ahogyan azt a stresszről szóló korábbi cikkünkben  (Ne stresszelj!) már részleteztük, a stressz hatására CRH (corticotropin releasing hormon) termelődik, amely beindítja a kortisol hormon termelését. A kortisol pedig hatással van mind az immunrendszer, mind pedig reprodukciós rendszer működésére. Megakadályozhatja a fogamzást, terhesség esetén pedig vetélést, vagy koraszülést eredményezhet.

Biológiai stressz

A biológiai stresszt táplálkozási zavarok okozzák, amelybe az alultápláltságot, de a túlzott táplálékbevitel következtében kialakult túlsúlyt is beleértjük.

Alultápláltságot, a szervezet éhezését a különböző ételérzékenység(ek) – kiemelten a glutén-érzékenység –, valamint a  cukorbetegség  miatt bekövetkező felszívódási zavarok, illetve a kezeletlenségük esetén beinduló autoimmun folyamatok is okozhatják. Olyan mértékű hiányállapotot (vitamin, ásványi anyagok) idézhetnek elő, amelyre a szervezet meddőséggel válaszol.

Túlsúlyos emberek esetében az ún. zsírégető hormon, a leptin túlságosan magas szintje és az ennek következtében kialakuló leptin-rezisztencia vezet meddőséghez.

A biológiai stressz kategóriába sorolják még a túlzott fizikai aktivitást, amely különösen az intenzíven sportolók esetében tapasztalható. Ez a fogamzáshoz szükséges optimális zsírtömegen keresztül van hatással a reprodukcióra, mely szerint a nők arra szelektálódtak, hogy csak akkor termékenyülhessenek meg, ha testük tartalmazza a magzat növekedéséhez szükséges megfelelő mennyiségű tápanyagot.

 „Összességében tehát a zsírszövet/testsúly arány, ill. a táplálék-felvétel (energia-felvétel) meghatározó jelentőségű tényező a sikeres reprodukcióhoz, mert ez közvetíti a környezet eltartó képességét[2]”. Mindez annak a szükségességét veti fel, hogy legalább a gluténérzékenység és az inzulinrezisztencia szűrése a jövőben rutinvizsgálat legyen a reprodukciós problémákkal küzdő nők esetében, amely sajnos ma még fel sem merül a magyar meddőségi központokban.

Most már biztosan sejtitek milyen érzések kavarogtak bennem, amikor kezdett összeállni a kép. Ha ezt még árnyalom azzal, hogy az anya szervezetének immunválaszát a magzatra mennyiben befolyásolhatja egy, a gluténérzékenység következtében kialakult autoimmun folyamat, évekkel később végre magyarázatot kapok a saját gyötrelmes küzdelmem, sorozatos vetéléseim kézenfekvő okára.

A leggyakoribb ételérzékenységekről és az ezzel kapcsolatos személyes tapasztalataimról egy másik cikkben részletesebben is kitérek.

Pszichés stressz

A meddőség igen nagy százaléka pszichés faktorokra, mint stresszre, depresszióra, szorongásra, traumára, rejtett kapcsolati konfliktusokra vezethető vissza.

A meddőség pszichés okait férfiak és nők esetében korábbi cikkeinkben már alaposan kiveséztük (Pszichés meddőség (női oldal) és kezelése, Pszichés meddőség (férfii oldal) és kezelése). Az azóta feldolgozott szakirodalomban találtam azonban egy érdekes területet, amelyről még nem esett szó, de érdemes megemlíteni.

A pszichés meddőség legújabb kutatásai rámutattak a biztonságos kötődés fontosságára a reprodukciós folyamatban. A kötődés kérdése már egy újszülött esetében is alapvető jelentőségű, amelyet a szoptatás során termelődő oxytocin hormon vált ki és tart fenn, később pedig a szülői minták formálnak. A családban megtapasztalt kötődés mintát viszi aztán tovább a férfi és a nő saját párkapcsolatába.

„A sikeres reprodukcióhoz az szükséges, hogy a monogám pár közt szilárd kötődés alakuljon ki, a nő hűséges legyen, a férfi pedig hajlandó legyen invesztálni az utódnevelésbe.[3]

Az emberi társadalmak jelentős részében a monogám párkapcsolat az elfogadható. Evolúciós szempontból ez egyfajta gátja is az utódnemzésnek, hiszen nem „támogatott” a sok partnerrel való kombináció „kipróbálása”, ezért ha a párkapcsolatban nincs szilárd kötődés az már önmagában meddőséget okozhat.

 A meddőségnek sok oka lehet, az egyik ok megléte nem zárja ki a másikat. Hiszen tudjuk, test és lélek egymástól elválaszthatatlan egységet alkot, ezért bármilyen probléma esetén érdemes a kettőt együtt gyógyítani.

KE

[1] Szendi Gábor: A meddőség pszichoszomatikája

[2] Szendi Gábor: A női funkcionális meddőség evolúciós értelmezése

[3] Szendi Gábor: A női funkcionális meddőség evolúciós értelmezése

Leave a Reply