Gyereket akarok! De mindenáron?

Másfél éves volt Lulu, amikor megbeszéltük, hogy szeretnénk, ha kistestvére is lenne. Elmentünk hát a nőgyógyászhoz, aki feltételek elé állított minket: Lulunak abba kell hagynia a szopizást, majd jöhet a hormonszint ellenőrzés, és utána… amúgy is legyen legalább 3 éves a gyerek, ha jön a testvére. Mi nem így gondoltuk, nem bántuk volna, ha akár azonnal is, de megérkezik. De azért haladtunk végig a dokinéni által kitűzött akadályok között. Szopizás megoldva, jöhet a hormonszint ellenőrzés: progeszteron gyalázatos: 0 azaz nulla. 21 feletti érték mellett lehet elkezdeni a próbálkozást, mivel addig ugyan megfoganna a magzat a prolaktin szint helyreállása miatt, de az alacsony progeszteron szint korai vetélést okozna.

Mi pedig már gyereket akartunk! Barátainknak simán összejött a második, harmadik baba, mi pedig kezdtük elölről azt, amit Luluval már megjártunk. Persze most már tapasztaltabban, lelkileg is megerősödve és megtalálva néhány bevált segítőt és utat, ami a záloga, hogy kistestvér lehessen. Néhányan körülöttünk sajnálkoztak, hogy nem jön össze a baba. Mi pedig nekifogtunk, hogy a hagyományos orvoslás mellett más támaszokat is igénybe véve ismét megoldjuk a feladatot.

2 évre volt szükség, hogy a progeszteron szint helyreálljon. A lelki gátakat feloldva sokat fejlődtem, fejlődtünk, az egész család. Mert bizony a hármas lét, az hogy gyermekünk lett egy új egyensúly beálltát követelte, amit még nem tudtunk elérni. A 2 év alatt megerősödtünk mind a hárman, és megerősödött a családunk ahhoz, hogy érkezhessen egy negyedik, aki megint szépen felborítja az egyensúlyt.

A 2 év alatt Apával sokat beszélgettünk, helyreraktuk a kapcsolatunkat, időt töltöttünk együtt, néha csak úgy céltalanul, mint régen. Megengedtük magunknak a hétvégi reggeli kávézásos beszélgetést, miközben Lulu – korábbi elveinket félredobva – rajzfilmet nézett. Megengedtük magunknak az esti bor melletti beszélgetést, miközben Lulu rajzfilmet nézett. Volt egy kis lelkiismeret furdalás, de megérte, mert együtt vagyunk és ép családban élünk.

Hogy miért írom le mindezt? Ahogy Bagdy Emőke mondta „ez egy apátlan nemzedék”. Lehet, hogy ha azonnal összejön a második baba, a mi családunk teljesen széthullott volna, mert mi ketten nem tudtunk volna időt szánni egymásra és csak telnek a napok egymás nélkül, egymás mellett.

Mindennek meg van az oka, ahogy annak is, hogy a második babánk váratott magára. Most már tudom, hogy milyen sokat köszönhetünk neki, hogy megváratott minket!

Lu

Ajánlott irodalom: Prof. Dr. Bagdy Emőke – A család (Mesterkurzus előadás), Eva-Maria Zurhorst – Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz, Allan és Barbara Pease – A férfinak szex kell, a nőnek szerelem, Gary Chapman – A házasság négy évszaka, Alfons Vansteenwegen, Maureen Luyens – Pedig szeretjük egymást… Hogyan éljük túl a félrelépést?, Szepes Mária – A szerelem mágiája

 

Vélemény, hozzászólás?