Amikor azt mondták az esküvőnk után, hogy nem lehet gyerekünk, egy világ omlott össze bennem.  Tudom, ez sablonos mondatnak tűnik, de én valóban azt hittem, hogy itt a vég.  Gyerek nélkül nem vagyok nő, feleség és anya sem leszek soha.  Akkor mit keresek itt?

De az idő olyan, hogy még a te kedvedért sem áll meg.  Akkor sem, ha nagyon jó az adott pillanat, de szerencsére akkor sem, ha épp pocsékul érzed magad.  Holnap is lesz reggel, délelőtt és este, majd az azt követő nap is eljön.

Így történt ez velem is.  A lesújtó hírt lassan megemésztettük, kezdtünk előbb bízni az orvostudományban, majd később hinni a csodában.  Különböző mértékű próbákat álltunk ki és közben azt mondogattuk: gyereket akarok!

Aztán egy reggel úgy ébredtem fel, hogy elég ebből a vesszőfutásból. Hirtelen nagyon vágytam arra, hogy gondtalanul szerethessem a férjemet és élvezzem az életet.  Úgy éreztem elég az ovulációs naptárból, a lombikos jó tanácsokból, a csodaszerekből. Maca Vibe és homeopátia undorom lett.  Tavasz volt, mint most is.  És nekem elkezdett hiányozni a régi énem.  Nyomasztóvá vált a teher és túl elérhetetlennek tűnt a cél.  Szerettem volna kikapcsolódni és mást csinálni, mint eddig. A mélyponton túl bővebben… →