Címkearchívumok: önértékelés

Mi a fontos? 2.

Katinak, szeretettel!

2. Az igazi életcélod felé kell haladnod!

A gyerektelenség csak tünet! A kudarcok okát nem itt kell keresni! 

Azért kapjuk a pofonokat, mert nem az igazi életcélunk felé haladunk! Tünetként ez azért jelentkezik a gyerekvárással kapcsolatban, mert a hagyományosan folyó életünkben ez az új cél, ami felé ki akarunk törni, így ebben kapjuk az akadályokat. 

Pedig a pofonok nem a gyerekvállalásra vonatkoznak, hanem mi magunkra kapjuk válaszként. A saját életünkre, az elnyomott vágyainkra és céljainkra! A gyerektelenség, mint tünet figyelmeztet minket arra, hogy valami nincs rendben, valamit változtatnunk kell. Mi a fontos? 2. bővebben…

A mélyponton túl

Amikor azt mondták az esküvőnk után, hogy nem lehet gyerekünk, egy világ omlott össze bennem.  Tudom, ez sablonos mondatnak tűnik, de én valóban azt hittem, hogy itt a vég.  Gyerek nélkül nem vagyok nő, feleség és anya sem leszek soha.  Akkor mit keresek itt?

De az idő olyan, hogy még a te kedvedért sem áll meg.  Akkor sem, ha nagyon jó az adott pillanat, de szerencsére akkor sem, ha épp pocsékul érzed magad.  Holnap is lesz reggel, délelőtt és este, majd az azt követő nap is eljön.

Így történt ez velem is.  A lesújtó hírt lassan megemésztettük, kezdtünk előbb bízni az orvostudományban, majd később hinni a csodában.  Különböző mértékű próbákat álltunk ki és közben azt mondogattuk: gyereket akarok!

Aztán egy reggel úgy ébredtem fel, hogy elég ebből a vesszőfutásból. Hirtelen nagyon vágytam arra, hogy gondtalanul szerethessem a férjemet és élvezzem az életet.  Úgy éreztem elég az ovulációs naptárból, a lombikos jó tanácsokból, a csodaszerekből. Maca Vibe és homeopátia undorom lett.  Tavasz volt, mint most is.  És nekem elkezdett hiányozni a régi énem.  Nyomasztóvá vált a teher és túl elérhetetlennek tűnt a cél.  Szerettem volna kikapcsolódni és mást csinálni, mint eddig. A mélyponton túl bővebben…

Miért nem lépsz?

Sokszor tapasztaljuk, hogy szívesen segítenénk hasonló cipőben járó nőknek. Felajánljuk a segítségünket, mégsem keresnek meg minket.

Miért is?

Az egyik ok az volt, hogy a legtöbb korombeli nőnek már egy, de inkább több gyermeke volt. Így, ha összetalálkoztam egy ismerőssel, az első kérdéseik egyike többnyire erre irányult. Egy idő után már kész válaszaim voltak, amelynek köszönhetően kikiáltottak karrieristának. Pedig a karrierépítés csak pótcselekvésként adódott.

Később stratégiát váltottam. Azt gondoltam mégis jobb az őszinteség, így egyszerűen elmondtam az igazat: „Már sok mindent megpróbáltam, de nem sikerül.” Bevallom ez sem volt sokkal jobb, mert sorra jöttek a hasonló, gyakran „rém”történetek, tippek, sajnálkozás, stb. Lelkileg ez sem volt számomra kezelhetőbb.

De ez csak a barátok, ismerősök, iskolatársak, stb. közege. Nagyobb megpróbáltatást jelentett a család. Szülők, közeli hozzátartozók. „Persze, mit is tehetnél”, de valójában nem hitték el, hogy én tényleg szeretném és mindent megteszek. Miért nem lépsz? bővebben…