Posts Tagged ‘stressz’

10:01 - Posted by admin

Véletlenül a könyvtárban kezembe akadt Ruediger Dahlke: Te mitől félsz? – Öngyógyító program című könyve.

Nagy rajongója vagyok Dahlkenak. Eddig bármit olvastam tőle, éreztem és tudtam, hogy minden szava aranyat ér. Azonnal tudtam hasznosítani az ajánlásait és sokszor adott megoldást, iránymutatást olyan elakadásokra, amit magamtól nem tudtam volna megfejteni. Így hát kivettem a könyvet kíváncsiságból.

Két napra rá a kislányom reggel bejött a fürdőszobába, és csak úgy lazán odavetette:

  • Anya! Te attól is félsz, ha egy kukacnak nem tetszik a fülbevalód.

Először nem értettem: mit mond, kinek és miért? Majd lassan megértettem és megdöbbentem. Már többször kaptam tőle egyértelmű üzenetet, amire oda kellett figyelnem, mert dolgom volt vele.

Így kapott hirtelen végső értelmet a könyv is.

Ahogy a korábbi Ne stresszelj! cikkemben, úgy most is arra kellett rájönnöm, hogy a félelmekkel dolgom van, csak eddig észre sem vettem. ”Mert már beépült az életembe. Mert azt hittem tudom kezelni.” Ugyanúgy, ahogy a stresszt is korábban.

comments (0) read more
09:31 - Posted by admin

A Ne stresszelj! című cikkben ígértem, hogy nem hagyunk segítség nélkül. Jöjjenek hát a bevált módszerek!

A kezdet: gyors megoldások.

Tudom, hogy nehéz változtatni, időt felszabadítani. Kezdjük hát a gyors módszerekkel, amit azonnal meg tudsz valósítani. Nem kell hozzá idő, pénz, energia, csak egy kis odafigyelés!

Rendszeresen reggelizzél!

Legalább a reggelid legyen a gyomrodban! Egyél olyat, ami ízlik, és ami a testednek is jól esik. Figyelj egy kicsit befelé, hogy mit kíván a szervezeted.

Nem feltétlenül kell teletömni a bendődet, és lehetőleg olyat egyél, ami az emésztésedet is támogatja (ld. Neked rendszeres? című cikket), de ne üres gyomorral kezdj neki a napnak!

comments (0) read more
2011/02/14

Ne stresszelj!

11:53 - Posted by admin

2007. áprilisában besokalltam, elegem lett magamból. Elegem lett abból, hogy testileg, lelkileg egyvalami foglalkoztat, hogy gyerekünk legyen. Így aztán abbahagytam a biorezonanciát, a talpmasszázst, a lelki támogatás igénybevételét, minden külső támogatást. Kedvesem kért, hogy hagyjam ott a munkahelyemet, különben sosem lesz gyerekünk. Május elején felmondtam, május közepén a nőgyógyászom engedélyezte, hogy próbálkozzunk, május végén megfogant Lulu! (Drága Vera! Ezúton is köszönöm a bíztatást! Te megmondtad előre, hogy így lesz!)

Kellett, hogy ne stresszeljek. Se a munkahelyem miatt, se a gyerekvárás miatt. Kellett, hogy elengedjem a kontrollt, az irányítást. Kellett, hogy rá merjem bízni magam Kedvesre. Kellett a befelé fordulás, a nyugalom. Kellett, hogy ne csak magammal foglalkozzak, hanem kettőnkkel is! Kellett, hogy ne abban őrlődjek egész nap, hogy gyereket akarok!

Most már tudom, de nagyon nehéz volt elengedni! Ezzel nem akarok senkit arra bíztatni, hogy hagyja ott a munkahelyét, mert nem biztos, hogy másnak is ez az útja. Arra sem akarlak bíztatni, hogy az eddigi utadat a gyerekvállalás felé felrúgd.

De arra biztatlak, hogy szüntesd meg a stresszforrásokat az életedben!

comment (1) read more