Ez az a pont, ahol a definíciókat is be kell vetni és ez az a pont, ahol a modern orvostudomány is csak találgat. Vagy mégsem?

De kezdjük a fogalmakkal…

Embrió: Az ember utódját a 8. hétig nevezik embriónak, azt követően a szülésig beszélünk magzatról.

Élő embrió: Az embrió szívműködése legkorábban a terhesség 5-6. hétében mutatható ki ultrahanggal. Ezt megelőzően a legújabb ultrahangos készülékekkel már látható vérkeringéshez hasonló áramlás, de élőnek a szívhang észlelését követően tekintik az embriót.

Spontán vetélés

Vetélésnek nevezzük a terhesség 24. hete előtti megszakadását, ha a magzat, világra jövetelkor életműködéseket nem mutat, és tömege nem éri el a mintegy 600 grammot. A vetélést spontánnak nevezzük, ha észlelhető külső behatás nélkül következik be. 

 A vetélést sokan szörnyű tünetekkel (görccsel, vérzéssel) járó eseménynek gondolják, azonban a terhesség első trimeszterében, vagy inkább a terhesség 16. hetéig ez többnyire láthatatlanul és észrevétlenül zajlik le és csak a soron következő ultrahangos vizsgálatnál szembesülünk a diagnózissal: az embrió/magzat elhalt (missed ab.).

Esetenként a vetélésnek lehetnek előzményei, pl. barnás folyás, az előző ultrahangos vizsgálathoz képest az embrió növekedése nem mutatható ki, vagy az ultrahang képen az embrió eldeformálódik (amorf magzat), ilyenkor orvosfüggő a beavatkozás, vagy támogatás mértéke.

Leggyakrabban valamilyen progeszteron készítményt írnak fel és ágynyugalmat javasolnak, de van olyan orvos, aki ilyenkor sem tesz semmit, legföljebb sajnálkozik, és azzal nyugtat: örülj, hogy így történt, mert ez egy természetes kiválasztódási folyamat eredménye, legalább nem beteg gyermeket hozol világra. 

Én négyszer vetéltem el és ebből mindössze egy alkalommal volt egy fél-egy órán át tartó közepes erősségű hasi görcs és vérzés a velejárója. 

Az elhalt magzatot aztán eltávolítják a méhből, ezt egészen diszkréten műszeres befejezésnek nevezik. 

A 16. hetet követően azonban már nem lehet eltávolítani az elhalt magzatot a méhből, meg kell szülni, bár ez a folyamat az élveszüléshez képest lényegesen rövidebb és egyszerűbb folyamat. 

Habituális vetélés

Az orvosi szakzsargon akkor használja ezt a kifejezést, ha egy nő legalább háromszor vetélt el spontán. A habituális vetélés leggyakoribb okai lehetnek: 

• • Sárgatest-elégtelenség,
• • Ivarcsatorna (hüvely-méh, vagy prosztata) és egyéb fertőzés,
• • Nőgyógyászati betegség, többnyire méhfejlődési rendellenesség,
• • Kromoszóma-rendellenesség,
• • Immunológiai összeférhetetlenség.

A vetélés leggyakoribb okairól a következő cikkekben olvashatsz. 

A saját tapasztalatom alapján már az első spontán vetélés után érdemes néhány kivizsgálást elvégeztetni, de erről is bővebben írok.

K.E.