PÁCSÓ, a fejlődés útja

Olvastam az összetevőket, majd az egyiknél megakadtam: PÁCSÓ. Pácsó, pácsó, ismételgettem magamban, de nem tudtam megfejteni a jelentését. Ha Te már tudod, akkor gratulálok neked! Nekem segítséget kellett kérnem, a férjem rögtön felvilágosított: PÁC SÓ!

Döbbenet, nem hiszem el, miért nem jutott ez eszembe? Hogy nem tudtam én ezt? Tudnom kellett volna! De miért is? Miért kell nekem mindent tudni és mindent megoldani? (Lásd előző cikkben: Rossz minta elengedése)

Most, hogy kezdem megfejteni a jobb vállam fájdalmának okát a jóga segítségével, megláttam a spájzban a PÁCSÓ-t, és rögtön külső segítséget kértem: egy finom kávé a teraszon a férjemmel és egy jó beszélgetés. Megoldás még nincsen, de legalább elmondtam, hogy mi a bajom, legalább meg tudtam fogalmazni és a legfontosabb, hogy nem akartam megoldani magam, hanem segítséget kértem. Segített, mert beszélgettünk, mert már tudom, hogy a teher nem az én hibám és nem vagyok egyedül vele. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk megoldani, bár nem vagyunk sem orvosok, sem Istenek. De minden tudásunk szerint megpróbáljuk megoldani. Néha hibázunk, akkor majd másfelé megyünk tovább.

A fogantatásra várás során is sokszor hamarabb jutottam volna előre, ha nem tartom magamban a problémáimat, ha nem akarom egyedül megoldani, ha nem akarok erős lenni és mindent kibírni, ha elengedem a rossz mintáimat és merek segítséget kérni.

PÁCSÓ! Kérj Te is segítséget! Neked ki és mi segíthet?

Vélemény, hozzászólás?