Elmúltál 40, küszöbön a klimax? Azt gondolod már nincs időd? Már túl öreg vagy a szüléshez? Verd ki a fejedből ezeket a gondolatokat!
45 évesen egyszerre büszkén és félve mondom ki magamnak, sosem volt a testem (és a lelkem) jobban felkészülve a babavárásra, mint most. Sosem volt ilyen rendszeres a ciklusom, pedig 42 évesen már a klimax fenyegetett. De van visszaút a klimaxból. Most 45 évesen bátran belevágnék a babavárásba, nem törődve azzal mit mondanak az orvosok és a statisztikák.
Üldözött már téged egy szám? Vagy egy szó, hang, jel? Felfigyeltél rá, de csak később értetted meg a jelentését? Amikor már minden megtörtént, utólag értelmet kapott az addig értelmetlen.
A 39-es szám nekem ilyen volt az utóbbi egy évben. Több oldalról találgattam, azt hittem megfejtettem. Majd jött a Jóskönyv és felolvastam belőle a jelenlegi élethelyzetemet, amiben egy éve vagyok, és megkaptam a választ rá.
12 évvel ezelőtt voltam hasonló helyzetben, amikor a sok erőfeszítés után feladtam. Elengedtem. Majd éppen a feladás/elengedés után jött az eredmény: megfogant első gyermekem. Most ismét ez a feladatom: elengedni, hagyni megtörténni.
Ne akard! Engedd! bővebben…Előző Elakadtál? Jóskönyv! című cikk megírása után jutott eszembe, hogy az utóbbi időben más segítsége is volt a családnak, mint a Jóskönyv. Mégpedig az asztrológia.
Nagylányomnál tanulási problémák merültek fel a kamaszkorba lépéssel egy időben. Tanakodtunk, beszélgettünk, majd eszembe jutott az asztrológiai elemzése. Ő maga a leszületésekor jelölte ki magának az útját, a fő feladatát, a terveit. Ebben első számú helyre a TANULÁST tette.
Örök hála Viki barátnőmnek, amiért megismertetett a Jóskönyvvel!
Többször előfordult már velem, hogy elakadtam. Nem tudtam jó úton járok-e. Nem tudtam merre menjek tovább, egyáltalán érdemes-e tovább menni. És ekkor eszembe jutott Müller Péter: Jóskönyv c. könyve, ami oly sokszor segített már nekem. Megértettem belőle, hogy hol tartok, merre menjek, hogyan tovább.
Dr. Lázár Erika nőgyógyász orvosnak köszönhetem két gyermekem, azóta is hozzá járok vissza a szokásos kontroll vizsgálatokra. Mikor rákerestem a neten, olvastam róla a véleményeket. Igen, szigorú, nem marketingeli a mondandóját, a rendelője sincs felszerelve a legújabb ultrahangos berendezéssel. A tudása, a tapasztalata, a mikroszkópja és a keze azonban többet tud, mint bármely jól felszerelt kórház vagy magánrendelő. A mintavétel után a mikroszkópjával diagnosztizálja azonnal a kórokozókat, amit a kórházban jó esetben is több hétre a mintavétel után kapsz meg, ha tudják mit keressenek. Keze kitapintja a szerveidet és diagnosztizál ultrahang nélkül is. Hálás vagyok neki és szerencsés vagyok, hogy rátaláltam.
Legutóbbi kontroll vizsgálaton nem találta a kartonomat, biztosan eltette az asszisztens, majd megtaláljuk (ilyen szokott lenni :)). Egy hétre rá felhívott és közölte:
Olvastam az összetevőket, majd az egyiknél megakadtam: PÁCSÓ. Pácsó, pácsó, ismételgettem magamban, de nem tudtam megfejteni a jelentését. Ha Te már tudod, akkor gratulálok neked! Nekem segítséget kellett kérnem, a férjem rögtön felvilágosított: PÁC SÓ!
Döbbenet, nem hiszem el, miért nem jutott ez eszembe? Hogy nem tudtam én ezt? Tudnom kellett volna! De miért is? Miért kell nekem mindent tudni és mindent megoldani? (Lásd előző cikkben: Rossz minta elengedése)
Kislányom a legnagyobb tanítóm. Óvodában felhívták a figyelmemet rá, hogy bizonyos szituációkban befeszül és csak a saját elképzelését hajlandó követni, magához ragadja a problémát, és maga próbálja megoldani, a maga módján. Nem lép át rajta, nem kér segítséget, nem beszéli meg a többiekkel, hanem ő oldja meg.
Nagyot sóhajtottam, és ráismertem a saját rossz mintámra. Arra a mintára, amit akkor engedtem el, amikor már nagyon szerettem volna gyereket, de még váratott magára. Elengedtem, már nem akartam kontrollálni, nem akartam csak magam megoldani, nem gondoltam, hogy csak én tudom egyes egyedül megoldani, hanem rábíztam magam a férjemre (és Istenre). Elengedtem a feladatot és megbíztam benne, hogy ő megoldja és biztonságban lesz a családunk. Abban a hónapban megfogant a babám.
Előző Te mitől félsz? cikkemben olvashattad, hogy ”véletlenül” rátaláltam Ruediger Dahlke: Te mitől félsz? – Öngyógyító program című könyvére. Ugyanekkor azonban nem egy, hanem 2 könyvet vettem ki a könyvtárból. Miután Dahlke könyve alapján elkezdtem figyelni és azonosítottam a félelmeimet, belelapoztam a másik kikölcsönzött könyvbe is: Szvámi Szárádananda: Csakrameditáció.
Ekkor döbbentem meg igazán. A félelmeim többsége egy csakrához kapcsolódik, a Gyökércsakrához. Régóta jógázom, korábban már többször végeztem csakratisztítást és csakrameditációt, de ilyen konkrétan nem hoztam összefüggésbe a félelmeimet és a kezelésük módját.
”A félelem, az előítéletek, a gyűlölet, a tolerancia hiánya és a kapzsiság szintén a múládhára-energia megrekedésének negatív kísérőjelenségei.”
Te mitől félsz? 2. bővebben…Véletlenül a könyvtárban kezembe akadt Ruediger Dahlke: Te mitől félsz? – Öngyógyító program című könyve.
Nagy rajongója vagyok Dahlkenak. Eddig bármit olvastam tőle, éreztem és tudtam, hogy minden szava aranyat ér. Azonnal tudtam hasznosítani az ajánlásait és sokszor adott megoldást, iránymutatást olyan elakadásokra, amit magamtól nem tudtam volna megfejteni. Így hát kivettem a könyvet kíváncsiságból.
Két napra rá a kislányom reggel bejött a fürdőszobába, és csak úgy lazán odavetette:
Először nem értettem: mit mond, kinek és miért? Majd lassan megértettem és megdöbbentem. Már többször kaptam tőle egyértelmű üzenetet, amire oda kellett figyelnem, mert dolgom volt vele.
Így kapott hirtelen végső értelmet a könyv is.
Ahogy a korábbi Ne stresszelj! cikkemben, úgy most is arra kellett rájönnöm, hogy a félelmekkel dolgom van, csak eddig észre sem vettem. ”Mert már beépült az életembe. Mert azt hittem tudom kezelni.” Ugyanúgy, ahogy a stresszt is korábban.
Te mitől félsz? bővebben…Egy kora nyári jóga elvonuláson kaptam meg a választ, hogy mi MINDENT kapok, kaphatok a jógától. Az Aviva torna mellett a jóga a másik nagy szerelem, de eddig csak éreztem, hogy ez jó nekem, a testemnek-lelkemnek egyaránt. Bízva érzéseimben jártam, csináltam, élveztem.
Most, hogy Pilisszentléleken az ashramban megtudtam a jóga igazi tartalmát, már tudom, hogy a belső megérzéseim miért vonzottak a gyakorlatok felé. Ez nem csak a jóga ászanákról szól. A jóga egy testi-lelki-szellemi megújulási lehetőség. Ha visszamehetnék az időben, akkor az Aviva mellett jógáznék, de úgy igazából. Már azt is tudom, hogy ez a fajta jógaszemlélet nem minden jógaoktatótól kapható meg. Eddig csak tornáztam. Most már a jógaóra keretében meditálunk, mantrázunk és végezzük a testi gyakorlatokat is.
Ha egy ilyen jógaórára és jógaoktatóra lelsz, akkor lehetőséged nyílik az ászanákon túl tekinteni, a tested mellett a lelked sérüléseit is gyógyítani és a szellemi fejlődésedet is elősegíteni. Jóga a várandósságért bővebben…