Emlékszem még arra a 4 évre, amíg vártam a babámra. Minden hónapban, minden napban. Átgondoltam, mit csinálok jól. Megkérdőjeleztem mindent, ami akadályt jelenthet. Csak utólag tudom, hogy ennek nem kellett volna ilyen hosszú ideig tartania. Csak utólag tudom, hogy talán másként is lehet. Akkor, ott, ennyi idő kellett ahhoz, hogy megtaláljuk párommal az új egyensúlyt, amibe megérkezhetett baba.
Ébredéskor láttam meg először első gyermekem lelkének megérkezését. Ágyunkban feküdtünk, még csak éppen beszűrődött a reggeli fény a szobánkba, amikor kettőnk között megjelent ő. Kisbaba képében mutatta meg magát nekem. Megnézett minket magának, majd bekuckózott kettőnk közé és elaludt. Békésen feküdt közöttünk.
A babalélek simogatás egy közös beszélgetéssel kezdődik. Csak mi ketten beszélgetünk, megérezzük a másik rezgéseit, látjuk a másikat.
Megbeszéljük a vágyaidat és az oda vezető utat. Megbeszéljük a múltat, ami ide vezetett hozzám. És megbeszéljük a jövőt, ennek érdekében pedig megengedjük egymásnak a közös érzékelést, az együtt meditálást, a közös látást.
Ha mindketten úgy találjuk, hogy közösen megyünk tovább, akkor te engedélyt adsz nekem arra, hogy meditációmba bevonjalak téged, és ily módon “közösen” meglássuk a feladatunkat a vágyaid teljesülése felé vezető úton. Feladatunk lehet, hogy egyszerűen menjünk tovább és méhmeditáció során találkozhatunk a babalelkekkel. De feladatunk lehet meglátni valamit, ami eddig rejtve volt. Valamilyen akadályt, terhet, visszatartó erőt, amit még fel kell oldanunk együtt.
“Van, hogy a segítő valóban segít, és van, hogy léte rászorulót teremt.”
Tisch Ferenc
A babalélek simogatás során ugyanazt a módszert kapcsoljuk össze a spiritualitással, mint a méhmeditáció során. A különbség csupán annyi, hogy a babalélek simogatásnál én meditálok és bevonlak a meditációmba, így leszel te is részese, így fogsz te is “látni”. Míg méhmeditációnál én vezetem a te meditációdat, ahol benned történik minden és közvetlenül látod, hallod, érzed a történéseket.
Ildikó babalélek simogatásra érkezett hozzám, gyermekáldásban kéri segítségemet. Együtt meditálunk, bevonom a meditációmba és részletesen elmesélem, mi történik velünk.
A tábortűz meditációnál egymás mellett ülünk, egymásra nézünk és látom Ildikón az elhatározást, az elszántságot. Készen áll az utazásra. Látom Ildikót, ahogy felemelt fejjel ül mellettem és néz rám. Várja, hogy mi fog történni, várja a válaszokat.
Nem látok Ildikón semmi gyógyítani valót, ezért elindulunk a méhem felé. A méhem előtt állunk, amikor azt érzem, hogy nem tudunk belépni a méhembe. Együtt nem tudunk belépni. Mintha földbe gyökerezett volna a lábunk. Oldalra nézek és meglátom Ildikó arcán a félelmet, nem tud bejönni velem. Fél és nem mozdul. Fél, hogy meglátja, hogy leendő gyermeke nem egészséges. Így valóban nem tudunk belépni a méhembe, ezért visszatérünk a tábortűzhöz.
F.Lilla (31) nem érti mi történik vele. Párjával szeretik egymást, egészségesek, mindenük megadatott ahhoz, hogy boldog családi életet élhessenek. Már csak a gyerek hiányzik az életükből.
Lilla babalélek simogatásban kéri a segítségemet, reméli hogy válaszokat kap végre. Kérésére csak én meditálok, ő nem vonódik be. Meditációs élményeimet így utólag osztom meg vele.
Nem “látok” Lillán problémát, nem érzékelek sem betegséget, sem egyéb jelet, ami gyógyítást kér. Szeretet és béke van körülötte, semmi jele a sötétségnek.
Erika (38) babalélek simogatásra érkezett hozzám. Párjával már régóta várják a gyermekük megérkezését, és nem értik, miért várat még magára. Sem neki, sem a párjának nincsen egészségügyi problémája, így semmi nem indokolja a gyermekáldás késését.
Elmesélem Erikának, hogyan fogunk együtt meditálni. Először hitünk szerint kapcsolódunk, segítséget kérünk: vezetést és egyértelműen értelmezhető jeleket, válaszokat. Majd egymás mellett fekszünk a jógaszőnyegen, Erika a bal oldalamon. Bármikor megérintheti karomat a meditáció során, ha jelezni szeretne nekem, vagy mondani szeretne valamit.
Belehelyezkedünk a meditációba. Én meditálok, és őt bevonom a meditációmba. Megkapom az engedélyét. Mivel minden az én testemben történik, én látom a képeket, én hallom a hangokat, én érzem az energiákat. Mindent elmesélek neki, ami történik bennem, velünk. Így lehet ő is részese.
Már egymás mellett ülünk a tábortűz mellett. Itt egy kicsit megpihenünk és várunk. Várunk, mert itt tudjuk meg, hogy mehetünk-e tovább a méhem felé, ahol a méhmeditáció során találkozunk a babák lelkével és választ kapunk a kérdéseire. Várunk, de nem megyünk tovább, mert jelzést kapunk, hogy itt van még dolgunk.
Bizonyára természetes számodra, hogy egy megszületett babához beszélsz, simogatod, kedveskedsz neki. Akár a te saját gyermeked, akár más valaki gyermeke. Beszélgetünk az egészen pici babával, pedig ő még nem tud válaszolni nekünk.
Az is természetes, hogy amikor valaki a gyermekét várja, a méhében növekedő gyermekével beszélget, énekel neki, simogatja a hasán keresztül. Vagy csak szeretetteli gondolatokat küld neki. Ha testvére is van már, a testvérek mindig szívesen simogatják, énekelnek neki, világítják zsemblámpával és különböző rafinált eszközökkel tesztelik a bent lakót.
És azt el tudod-e képzelni, hogy már akkor beszélj a babáddal, amikor még meg sem fogant? Amikor még nem döntött úgy, hogy megérkezik a méhedbe és leszületik hozzád a földi életet megtapasztalni?
