Sokszor tapasztaljuk, hogy szívesen segítenénk hasonló cipőben járó nőknek. Felajánljuk a segítségünket, mégsem keresnek meg minket.
Miért is?
Az egyik ok az volt, hogy a legtöbb korombeli nőnek már egy, de inkább több gyermeke volt. Így, ha összetalálkoztam egy ismerőssel, az első kérdéseik egyike többnyire erre irányult. Egy idő után már kész válaszaim voltak, amelynek köszönhetően kikiáltottak karrieristának. Pedig a karrierépítés csak pótcselekvésként adódott.
Később stratégiát váltottam. Azt gondoltam mégis jobb az őszinteség, így egyszerűen elmondtam az igazat: „Már sok mindent megpróbáltam, de nem sikerül.” Bevallom ez sem volt sokkal jobb, mert sorra jöttek a hasonló, gyakran „rém”történetek, tippek, sajnálkozás, stb. Lelkileg ez sem volt számomra kezelhetőbb.
De ez csak a barátok, ismerősök, iskolatársak, stb. közege. Nagyobb megpróbáltatást jelentett a család. Szülők, közeli hozzátartozók. „Persze, mit is tehetnél”, de valójában nem hitték el, hogy én tényleg szeretném és mindent megteszek. Miért nem lépsz? bővebben…
