Másfél éves volt Lulu, amikor megbeszéltük, hogy szeretnénk, ha kistestvére is lenne. Elmentünk hát a nőgyógyászhoz, aki feltételek elé állított minket: Lulunak abba kell hagynia a szopizást, majd jöhet a hormonszint ellenőrzés, és utána… amúgy is legyen legalább 3 éves a gyerek, ha jön a testvére. Mi nem így gondoltuk, nem bántuk volna, ha akár azonnal is, de megérkezik. De azért haladtunk végig a dokinéni által kitűzött akadályok között. Szopizás megoldva, jöhet a hormonszint ellenőrzés: progeszteron gyalázatos: 0 azaz nulla. 21 feletti érték mellett lehet elkezdeni a próbálkozást, mivel addig ugyan megfoganna a magzat a prolaktin szint helyreállása miatt, de az alacsony progeszteron szint korai vetélést okozna.

Mi pedig már gyereket akartunk! Barátainknak simán összejött a második, harmadik baba, mi pedig kezdtük elölről azt, amit Luluval már megjártunk. Persze most már tapasztaltabban, lelkileg is megerősödve és megtalálva néhány bevált segítőt és utat, ami a záloga, hogy kistestvér lehessen. Néhányan körülöttünk sajnálkoztak, hogy nem jön össze a baba. Mi pedig nekifogtunk, hogy a hagyományos orvoslás mellett más támaszokat is igénybe véve ismét megoldjuk a feladatot. Gyereket akarok! De mindenáron? bővebben… →