Jegyzi: Tímár Zsuzsa, Tárnok
Nálunk a baba projekt 2003-ban kezdődött. Ekkor készült el a házunk Tárnokon, és biztosak voltunk benne párommal, hogy hosszú távon tervezhetünk egymással. Nem akartunk sokat teketóriázni, mert ekkor már 29 éves voltam.
Felhagytunk hát a védekezéssel, és vártuk a csodát. Ami nem jött el. Mivel voltak egyéb problémáim is, felkerestük a legközelebbi nőgyógyász-magánrendelőt Martonvásáron. A doki (nevére nem emlékszem) nagyon szívélyes volt (egy fokkal szívélyesebb is annál, mint ami számomra megnyerő stílus). Az apró-cseprő problémáimra adott orvosságot, a babavárás ügyben megnyugtatott, hogy pár hónapig még próbálkozzunk nyugodtan, hiszen teljesen egészséges pároknak is gyakran egy évig tart a fogantatás. Úgyhogy vártunk még picit. Közben olvasgattam az interneten, és így bukkantam rá egy egyszerű peteérés-ellenőrző eszközre, ami megszáradt nyál vagy hüvelyváladék mintázata alapján kimutatja, hogy zajlik-e éppen peteérés vagy sem (PG53 a neve, ha jól emlékszem). Nézegettem szorgosan, soha nem láttam az áhított páfrány mintát. Úgyhogy kicsit hamarabb visszatértem a dokihoz, és miután jeleztem, hogy a jelek szerint nincs peteérésem, azonnal felírta nekem a Clostylbegitet, hogy ettől majd lesz. Lelkesedésemben abban reménykedtem, hogy összejön az ikerterhesség, mert azt olyan jópofa dolognak tartottam.
Az előírt maximális időtartamig szedtem a Clostylbegitet, eredmény nélkül. Persze közben olvastam mindenféle internetes fórumot és kérdezz-felelek oldalt, és gyanítani kezdtem, hogy a doki lehetne kicsit alaposabb, hiszen mindenféle kivizsgálás nélkül (még ultrahang sem volt!) írta fel nekem a hormongyógyszert. Kerestünk hát másik dokit. Másik ismerős ajánlására dr. Kocsis Éva magánrendelésére kértünk időpontot Nagytéténybe. Nagy izgalommal mentünk oda, de a saját időpontunkon még kb. öten álltak előttünk a sorban, ekkor hirtelen ötlettől vezérelve átkéredzkedtünk a szomszédos helyiségben rendelő dr. Tasi Róberthez, mert hozzá épp nem várakozott senki. Azt hiszem, ez életem egyik legjobb döntése volt, bár Kocsis Éváról azóta is csupa jót hallok. A martonvásári dokiról viszont rémtörténetek is érkeztek. Babavárásunk története (Olvasóink írták) bővebben… →